Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében

A Diákkaptár mozgalom igyekezett rávenni a tanulókat a takarékos­ságra. Mindenki betétben helyezte el megtakarított kis pénzét, de nem­csak szüleiktől vártak ehhez segítséget, hanem rendszeresen foglalkoztak olyan hasznos munkákkal, melyek révén saját bevételhez jutottak: sokan tenvésztettek selyemhernyót, mások használt ruhákat gyűjtöttek és a Di­ákkaptár révén értékesítették, megismerve így a szövetkezeti tevékenvség gazdasági jelentőségét. Részletesebben kell szólni arról a két ifjúsági egyesületről, melyek­nek megszüntetése legsúlvosabb pedagógiai tévedéseink közé tartozik: ez az önképzőkör és a cserkészet. Az önképzőkör a magvar iskolák legnagyobb múltra visszatekintő if­júsági szervezete. Petőfin és Jókain át sok kiemelkedő magyar szellem tette meg itt első lépéseit. Ma, amikor a rádióban és televízióban nyögve beszélő emberek sokaságával találkozunk nap mint nap, szomorúan álla­pítjuk meg mi régi önképzőköri tanárelnökök: látszik, hogy ezek nem mentek át az önképzőkör nevelő iskoláján. Az önképzőkör a biztos fellépésre, a szép magyar beszédre, a műal­kotások élvezetére, az irodalom szeretetére tanította a szavaló, énekelő, színdarabokat előadó, zenélő kisdiákokat. Tanulták és gyakorolták a kö­zösség előtt való nvilvános szereplés művészetét. A fiúiskola önképzőkö­rének vonós zenekarára, a bemutatott színdarabokra, a 120 tagú szavaló­kórusra máig emlékeznek öreg diákjaim. A polgáristák közül kikerült írók, zenészek, színészek, pedagógusok jelentős hányada itt kapta első in­díttatását későbbi hivatásához. Csak néhánv közismert nevet sorolok föl: Dobos Erzsébet nótaköltő, a híres református lelkész, Dobos János leá­­nya; Lukácsi János festőművész, Réthy Lajos kedves tanítványa; Kár­­páthy Aurél író, színikritikus, Túrv Gvula festőművész, Kossuth ceglédi toborzójának megörökítője. Kardos Pál zenetanár, a Szegedi Pedagógiai Főiskola ének-zene tanszékének vezetője; a három Raffay testvér: Sándor az evangélikus püspök, Ferenc, a jogtudós és László az iparművész; vagy Jónás Lajos Kossuth-díjjal kitüntetett tanyai tanító és Patkós Irma szí­nésznő, érdemes művész. Ezekről a kiváló emberekről külön dolgozatot kell írni! A cserkészcsapat tagjai megtanultak nyitott szemmel járni a termé­szetben. Rájöttek már gyerekfejjel, hogy „gyalogolni jó”, hogy környeze­tünket védeni kell. Rengeteg gyakorlati ismeretre tettek szert a külön­böző kirándulásokon, főleg a nyári táborozásokon, ahol maguk építették föl sátraikat, főztek, fát vágtak, megtanulták a szerszámok kezelését, megismerték az alkotó fizikai munka szépségét. A „tíz törvény” magas erkölcsi követelményei, az ún. „cserkészpró­bák” letétele, a „napi jótett” megkövetelése a jellemnevelés kitűnő isko­lájává tették a cserkészmozgalmat. 47

Next

/
Oldalképek
Tartalom