Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
II. Az iskola szerepe a város művelődéstörténetében
AZ ISKOLA SZEREPE A VÁROS II. MUVELODESTORTENETEBEN 1. Tanárok A polgári iskola tanárai nemcsak szorosan vett iskolai oktató-nevelő munkájukat végezték nagy hozzáértéssel és odaadó lelkesedéssel, hanem tevékenyen kivették részüket a város szellemi életéből is. Ott találjuk őket a társadalmi munka legtöbb területén: újságokat szerkesztettek, előadásokat tartottak, egyleteket alapítottak és vezettek, művészi tevékenységet fejtettek ki, vezették az iparos tanonciskolát, résztvettek az iskolapolitikai küzdelemben, egyszóval a város vezető értelmiségei közé tartoztak. Különösen feltűnő ez a nagymértékű iskolánkívüli munkásságuk a századfordulón a Főgimnázium életre hívása előtt. Elefánti József külföldi egyetemeken tanult, evangélikus lelkésznek készült - nagybátyját, a neves Elefánti Mihályt követve - de a papi pályát felcserélte a tanári katedrával. A minisztérium őt bízta meg az új iskola vezetésével. Korán bekövetkezett haláláig fáradhatatlan harcosa volt a polgári iskola gondolatának, tevékenyen kivette részét a társadalmi élet kezdeményezéseiből, alapító tagja legelső sportegyesületünknek, az 1871-ben létrehozott Torna-tűzoltó és lövészegyletnek, olyan neves korabeli polgárokkal, mint a gimnáziumalapító Dobos János és a szabadságharc legendás honvédtisztje, Földváry Károly. Amikor hosszú betegség után 1901-ben elhunyt, temetésén egyik tanítványa, dr. Török István neves ügyvéd mondta a búcsúbeszédet. Ebben többek között így méltatta Elefánti pedagógus egyéniségét: „A megboldogult annak a közmondásnak a helyességét, hogy akiket az Isten meg akar verni, tanítóvá teszi, sohase ismerte el, sőt ellenkezőleg, lelkesedett a tanításért és nevelésért, mert szívében volt szeretet és elméjében volt annyi tudomány, hogy minden tanítványának juttathatott belőle és minél többet juttatott, szíve szeretettel, elméje tudománnyal annál jobban megtelt, mert ő erre a pályára, miként a költészetre, rászületett”.76 Több mint egy évtizeden át volt kiemelkedő képességű tekintélyes tanára a fiatal iskolának Mokos Károly. Komáromban született 1851. január 15-én. Nagykőrösön végezte el a gimnáziumot, majd a tanítóképzőt. Cegléden jutott álláshoz: először egy borkereskedőnél, majd a takarékpénztárban volt tisztviselő. Közben matematika—természettan szakon polgári iskolai tanítói képesítést szerzett. 1873-tól 1885-ig volt a polgári fiúiskola tanára. A tanítás mellett tevékeny írói munkát is végzett. (A ta-39
