Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

I. Az iskola története

ügyétől teljesen elkülönítve kell kezelni, nehogy e miatt a polgári leányiskola építésének rég húzódó ügye további hátramaradást szenvedjen.

„A véghatározat indokaként részben a helyi főgimnázium túlzsúfolt osztályainak leterhelése - s az ipari, kereskedési, kezelő hivatalnoki, s ehhez hasonló állásokra a polgári iskola nyújtotta egész kiképzés megfelelő voltának -se szerint a polgári iskola szükséges voltának felismerése képezi".57

A város tehát 15 év múlva rájött, hogy a gyakorlati élet céljainak a „polgári iskolai képzés megfelelőbb", visszaállította régi jól bevált iskoláját és olyan áldozatkészségről tett tanúságot, mely után megvalósulni látszott az első tanárnemzedék minden álma: modern épület, megfelelő fölszerelés és szakmai irányú felső tagozat.

De a történelem úgy alakult, hogy az országrendítő nagy változások mellett minderre nem kerülhetett sor.

9. A polgári iskolák 1918-1948 között

A trianoni korszak elején a polgári iskolai gondolat legkiválóbb harcosai újra megpróbálkoztak az iskola valódi hivatásának, társadalomformáló szerepének a megvilágításával. Cegléden egyik helyi lapunkban hosszú cikk jelent meg Hermann Antal egyetemi tanárnak, a Polgári Iskola Tanáregyesület titkárának tollából.

Megállapítja, hogy eddig a bürokrácia süket volt minden reformjavaslattal szemben, s a polgári iskola csak vergődött pontosan meghatározott cél és minősítés nélkül. Eddigi életében csak kísérletek tárgya volt, olcsóbb és alsóbbrendű középiskolaféle. Ennek a helytelen szemléletnek ellenére „nagyon üdvös szolgálatot tett a nemzeti művelődésnek, mert közszükségletet pótolt, mert a polgári iskolai tanárság apostoli lelkességgel teljesítette nemzeti és kultúrális hivatását”.58

Hazánkban az őstermelőt, az iparost, a kereskedőt, a különféle alkalmazottakat a tudás magasabb fokára kell végre emelni, erre pedig az elemi ismereteket nyújtó népiskola és a tudományos pályára előkészítő gimnázium között álló polgári iskola alkalmas egyedül.

A polgári fiúiskola új igazgatója, Pavetits Manó is ebben a szellemben indított újra harcot a fiúiskola továbbfejlesztéséért. Beadványban kérte a fölöttes hatóságokat, engedélyezzék Cegléden a mezőgazdasági jellegű felső tagozat kiépítését. A VKM ekkor meg is adta az engedélyt arra, hogy az 1922-23-as tanévben megnyissák az V. osztályt, ha legalább 20 tanuló jelentkezik. És igaza lett Paulovits Károlynak: nem kaptak envnvi diákot a földműves Ceglédről és környékéről! Ezért helyette a város az ún. „önálló gazdasági iskolát” állította föl a Szolnoki úton (a mai Kísér-30