Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)
I. Az iskola története
Az iparos tanonciskola növendékeinek tudása kezdettől fogva sajátos kettősséget mutatott: élesen elvált felkészültségében az elemi iskolát és a polgári iskolát végzett gárda. A város jónevű iparosai mind a polgári iskolában szerzett magasabb elméleti és gyakorlati tudással kerültek be a tanonciskolába, mely a polgári iskolával Cegléden egészen a felszabadulásig szoros kapcsolatban állott: annak épületében működött délutánonként, onnan kapta igazgatóit és legjobb nevelőit, és a polgári iskola szolgáltatta a tanulósereg „krémjét”. 3. Mi tette szükségessé Cegléden a polgári iskola felállítását? Mint az előző fejezetekben megállapítottuk, évszázadokon át volt Cegléden középfokú oktatás, de a reformátusok algimnáziuma a XVIII, század folyamán már csak vergődött, s a XIX. század közepén végleg meg is szűnt. A nevezetes gazdaképző intézet Szőkehalmán a szerencsétlen történelmi helyzet miatt mindössze néhány évig működött, s a város a kapitalizmus gyors térhódításának idejére középiskola nélkül maradt. Meg volt az igény itt is a magasabb fokú iskolázásra, de Cegléd nem tudott lépést tartani a szomszéd városokkal: Kecskeméttel és Szolnokkal, ahol a gimnázium mellett szakközépiskolák is létesültek, de még a jóval kisebb Nagykőrössel sem, melvnek ősi gimnáziuma mellett 1839-től kezdve már tanítóképző intézete is volt. De a középiskola hagyománya elevenen élt a város köztudatában, s csak az alkalmat várták, mikor léphetnének előre ezen a területen is. A lehetőséget az 1868. évi népoktatási törvény adta meg. Erre támaszkodva állították föl a ceglédi városatyák a polgári iskolát elsőként hazánkban és ezzel megteremtették újra Cegléden is a középfokú oktatás lehetőségét. De az iskolázási hagyomány és a magasabb kultúra megteremtésének vágya mellett kényszerítette is a város vezetőségét egy gyakorlati jellegű középiskola alapítására a gazdasági életben bekövetkezett nagyfokú változás. Míg a XVIII, század folyamán Cegléd lakossága kizárólag földművelésből és állattenyésztésből élt, a XIX. században már megjelent a „Polgár és mesterség” osztálya, s a század elejétől egyre emelkedik az ipart űzők tábora. Az iparosok számának növekedése Cegléden 1812 és 1922 között: 1812-ben 110 fő 1833-ban 480 fő 1842-bcn 542 fő 1890-ben 637 fő 1900-ban 689 fő 1922-ben 1056 fő.20 15
