Kürti Béla: Eltűnt iskolák nyomában (A polgári iskola története és művelődési szerepe Cegléden 1869 - 1948) - Ceglédi füzetek 25. (Cegléd, 1989)

I. Az iskola története

Egy évszázad alatt tehát megtízszereződött városunkban az iparosok száma. De nemcsak számuk növekedett, hanem a hagyományos régi iparágak mellett egyre újabb és nagyobb tudást, új ismereteket kívánó mesterségek jelentek meg. A század második felében pedig kialakultak első ipari üzemeink is. Legfejlettebb nálunk a malomipar lett. Ezt a várost 1839-ben még 74 szárazmalom vette körül, 1866-ban pedig megépült első gőzmalma népes kiszolgáló személyzettel. 1884-ben épült fel az első.téglagyár, utána több kisebb létszámú egyéb üzem.

1848 előtt az iparosréteg a város lakosságának mindössze 2%-át tette ki, 1910-ben már a város lakosságának 8%-a élt ipari tevékenységből.21

Az iparral párhuzamosan fejlődött a kereskedelem is. 1858-ban mindössze 39 a ceglédi kereskedők száma, 1908-ban már 338. 1869-ben megalakult első pénzintézetünk, a Takarékpénztár RT., 1883-ban a Népbank, 1908-ban pedig már négy pénzintézet működött a városban.

Az 1850-es évektől kezdve új közgazdasági tényező jelent meg a város életében: a vasút. A vasút révén kapcsolódott be Cegléd a gazdaság országos vérkeringésébe. 1847-ben épült meg a pest-szolnoki vonal, 1853- ban nyílt meg a szegedi elágazás és Cegléd fontos vasúti csomóponttá vált. A rendkívül gyorsan felduzzadó áruszállítás miatt a vasút személyzete rohamosan növekedett, s a MÁV 1900 körül már mintegy másfélezer embernek nyújtott megélhetést. Cegléden még növelte a vasút szerepét az 1909-ben megnyílt csemői és az 1927-ben megnyílt vezsenyi vonal.

Az ipar és kereskedelem, a vasút és a posta, a közigazgatási és pénzintézetek, a rendőrség és pénzügyőrség, a különböző kisüzemek mind több és több gyakorlati műveltségű embert kívántak. Olyan nagyobb műveltségű alkalmazottakat, akiknek munkájuk elvégzéséhez nem volt szükség az egyetemi tanulmányokra előkészítő latinos gimnáziumra, a régi elemi iskolai tudás viszont már nem volt elegendő. Az iparosodás nyomán tehát egy magasabb műveltséget adó gyakorlati irányú iskola felállítása nélkülözhetetlenné vált a városban.

A kapitalizmus korának életharcához azonban nemcsak az új foglalkozási ágakban, hanem magában a hagyományos mezőgazdaságban sem volt már elegendő az apáktól örökölt ismeretanyag. A modern árutermelés a földdel rendelkező jobbágyivadékoktól is többet kívánt: intenzív belterjes gazdálkodást és jártasságot az üzleti életben, helytállást a piacon, ha áruját értékesíteni akarta.

Paraszt vagy kézműves, kishivatalnok, vagy üzemi munkás egyaránt rá volt már kényszerítve a XIX. század második felében a magasabb iskolai képzettségre. Mindehhez a város csak hatosztályos elemi iskolákkal rendelkezett. Ezeket az iskolákat Cegléden a polgári iskola megszületéséig a vallási felekezetek tartották fenn. Népoktatás terén nem állottunk ugyan rosszul, Cegléden minden ötödik gyerek elvégezte az elemi iskolai tanulmányokat, de az írni-olvasni tudás szintjén nem jutottak túl a néptömegek.

16