Prukner Pál: Portré és történelem (Budapest, 1970)

Ugyanezen a napon a Szabad Szó Muszáj Herkulesek vagyunk címmel Veres Péter előadásából közöl részleteket, amelyet a ceglédi szabadegyetemen mondott el.

„Aki nálunk írónak számít — mondotta többek között Veres Péter —, sohase volt szórakoztató író. A szórakoztató irodalomnak az a hibája, hogy nem emeli fel az embert, hanem elaltatja, megnyugtatja a lelkiismeretét. A magyar szórakoztató írók kiestek a történeleméből . . .”

És Vei’es Péter mellett olyan jeles írók, művészek és közéleti személyiségek szerepeltek még a ceglédi szabadegyetem előadói között, mint Benda Kálmán, Házi Árpád, Major Tamás és még sokan mások. S mindez, hogy valósággá vált 1946 februárjában, az megint csak Oláh István érdeme volt.

A mai fiatalok, akik nem élték végig a háborút követő hónapokat, nehezen érthetik meg, hogyan, milyen erő hatására születtek ezek a történelmi változások szinte hónapok alatt. Hegy mit válaszolna nekik Oláh István? Milyen magyarázatot adna azoknak a hónapoknak az eredményeire? Sajnos, már nincs közöttünk, hogy minderre megfeleljen, én mégis ismerem a válaszát. Már akkor, 1947-ben megfogalmazta egyik körlevelében.

„Alig két esztendeje, hogy a romokból, az anyagiak teljes híjjával elindult a magyar művelődés nehéz, de sorsdöntő munkája.

Népünk és nemzetünk sorsa igen nagy mértékben attól függ, hegy sikerül olyan nevelő- és kultúrmunkát végezni, amely mihamarabb kialakítja az öntudatos, tisztánlátó embert, saját és embertársaiért dolgozni és élni tudó magyart.

A magyarság egyik legnagyobb feladata elé érkezett: a szellemi földosztáshoz. A szellemi javakban mindenkinek, tehetségéhez mérten egyenlően kell ré31