Prukner Pál: Portré és történelem (Budapest, 1970)

méhészet, kereskedelem, közigazgatási ismeret, számolás, mérés, alkalmazott természetbeni földrajz, magyar irodalom, történelem. Szorgalmi idő háromszor egy év. A népfőiskola munkája a téli előadások befejeztével sem zárul le. Nyáron is összejönnek havonta kétszer. Ilyenkor vannak a határ bej ár ások, versenytermelések megtekintése. És ilyenkor esik bírálat alá a télen felvetett elméletek gyakorlati megvalósítása. Megbeszélik a helyszínen, hogy mi a helyes és mi a tanulság a jövőre. És évente több tanulmányi kirándulást is tesznek . . .

Ne legyintsünk, ne mosolyogjunk tehát a falusi népfőiskolán, mert a legnagyobb és a legkisebb közösségben egyaránt 'megválásttható. Csak ne ijedjünk meg és akarjuk! Hasznot ne várjunk, fáradságot és akadályt ne ismerjünk, a gáncsoskodókkal ne törődjünk. A helyi értelmiség közül mindig akad két-három ember, aki az átlag fölötti tudással rendelkezik és fanatikusan hisz a népi gondolat erejében, és annak jövőt formáló feladatában. Hallgató pedig mindenütt akad.

Megérzik a feléjük közeledő becsületes szándékot és önzetlen szeretetet. És annak számára pedig, aki ezt csinálja, olyan csodálatos szépéget nyújt, hogy fanatikus harcosa lesz. Csak kettő legyen meg benne: a tudás — és népszeretet.”

És Oláh István igazgató-tanító mindkét erénnyel rendelkezett, már azokban az esztendőkben is. Hogy ezt honnan tudom?

Nem tőle, hanem egy korabeli, 1942. márciusában megjelent írásból, amelynek szerzője, dr. Fónagy Dezső részt vett a Monor-erdei népfőiskola egyik foglalkozásán, amelyről az alábbiakban számolt be olvasóinak.

KO/Vi'v^

2 Prukner Pál: Portré és történelem

17