Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
Cegléd népe és népessége
41 CEGLÉD NÉPE ÉS NÉPESSÉGE Cegléd város középkori lakosságáról - a lakosság nemzetlságl bovatartoaandóságáról ás lélekszámúról - nincsenek okleveles adataink. A honfoglalás utáni századok nápát erről a vidékről a jelek szerint a tatárjárás söpörte el. A várostól északra fekvő területek - amint erről már a város határának kérdésénél részletesen tárgyaltuk - még 1368-ban is lakatlanok. Egyetlen szomszéd birtokost sen említ az adományozó oklevelet követő határjárás. A mellékelt térkép híven szemlélteti,hogy a város nyugati és keleti részén pedig elég sűrűek a határjelek. Az északi - lakatlan területek felé nem volt szdkség határjelekre. A tatárjáráskor elpusztult nép nemzetiség ér e némi támpontot ad a város határának és közvetlen környékének helynév anyaga, A város neve is, de a többi nevek is legnagyobb részben szláv-besenyő eredetű. A helynevek elemzése azonban egymaga nem bizonyltja, hogy az itt lakó nép is szláv-besenyő nemzetiségű volt. A szláv-besenyő - túlnyomóan személy, névi eredetű és nem közszóból származó - helynevek elsősorban ilyen nemzetiségű birtokost jelentenek: nem tudósítanak feltétlenül az egész lakosság nemzetiségéről. Györffy György a XIII-XIV. századról szólva rámutat arra, hogy csak csoportosan előforduló szláv-besenyő helynevek alapján következtethetünk egy-egy vidék besenyő lakosságára.1^ Cegléd határában és környékén a szláv-besenyő helynevek csoportosan fordulnak elő. Szándékosan használjuk a „szláv-besenyő" kifejezést - elfogadván Knlezea Istvánnak
