Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
A város belterületének alakulása
kóházak számát nemcsak; a népesség számának növekedése,hanem a lakásigények és lakáskultúra növekedése is befolyásolta. Az utolső két évszázadban az egy lakóházra eső népesség számának alakulását az alábbi tábláit mutat ja:*^ 37 év egy házra esőlélekszám év egy házra sső 1773 6,40 1890 5,59 1784 6,07 1902 4,26 1804 6,05 1910 4,69 1812 5,58 1920 5,04 1839 5,78 1930 4,19 1876 4,88 1941 4,00 1888 5,24 Az arányszámok változása híven tükrözi a város gazdaságtörténeti változásait. Az egy házra eső népesség száma először a lakóházak építésével, a bevándorlás megszűnésével, majd a születési arányszám csökkenésével és a városból való elvándorlással függ össze. Az intenzivebb mezőgazdasági beruházások, az istállózott állattartás kiépülése idején - a mult század nyolcvanas-kilencvenes esztendeiben - kevesebb pénz jut lakásépítésre: romlik a lakáshelyzet. A század első évtizede a nagy szőlőtelepítések korszaka ugyancsak visszaveti a házépítés lendületét. Az 1920-as évek viszonylagos romlásában a gazdasági helyzet romlása mellett bizonyára közrejátszott az összeomlott monarchiából visszatelepült családok nagy száma is. Az 1920-1941 közötti „javulásiban azonban a leglényegesebb magyarázat: 1920 és 1930 között a városból 1757-en elvándoroltak. A középkori Cegléd lakóházainak alaprajzáról, külső képéről nincsenek történeti adataink. A XVIII-XIX. századi városképre az 1844. évi térképről következtethetünk. A régi fő u t - a mai Kossuth Ferenc utca - és az Eötvös tér ki-