Petróci Sándor: Cegléd település- és népességtörténete - Ceglédi füzetek 11. (Budapest, 1961)
A város határa és földje
22 a „fekete földi" - régi - szántó 27 283,5 hold, a h o ■ okos szántó pedig mindöseze 328 hold.^/ A volt közlegelő képe a nyolcvanas évek elején kezdi elvesziteni azt az arculatát, amelyet - eredeti sivárságát elveszítve - az uj erdők telepítésével nyert. A közlegelők felosztásával elsősorban a kisbirtokos - egykor fertá- 1 y o s - gazdaréteg jutott földhöz. Elintézetlen volt azonban a régi földjük kérdése is, mert az 1863-ban elkezdődött „úrbéri per" a város és az Uradalom között csak 1886-ra fejeződik be. Ezután következik a tagositáe és a korszerűtlen hármas nyomásos - ugart hagyó - gazdálkodás felszámolása. A volt közlegelők feltörése először a városiaknak jutott Kisteleki pusztán és a Körösi ut melletti „nyomásokon" kezdődött. A kültelki népesség történeténél részletesen tárgyaljuk majd a homoki tanyák kialakulásának kérdését. A feltört területet először szántóvá alakították, csak később veszi kezdetét a szőlőtelepítés. Az Uradalomnak jutott - a mellékelt térképen bemutatott - terület bérlet utján került hasznosításra. Az Uradalom már a XVIII, század végén sem tudott szakszerűen gazdálkodni: a lakosságra nehezedő robot ellenére sem tudta megmüveltetni birtokolt földjét, ezért telepítette be Ceglédbercelt. A közlegelői birtokrészt, de a fekete-földi szántók között fekvő un. remanenclálls területeket is Kecskés, Varjas, Nagyszék, Daruhót és Homok puszta határrészeket a város vette bérbe. A bérletből azután vétel és a vételből parcellázás lett. Ezek az évtizedenként megismétlődő parcellázások Jó ideig le tudták vezetni a lakosság számának növekedése miatt másutt is fellépő földéhséget. A parcellázások következtében Cegléd város birtokviszonyai a harmincas évekig viszonylag kedvezőek voltak. Az ősi telepítésű öregszőlő és az 1815-ben kezdődött Ugyerl-Gerjel UJ szőlők - után elsőnek a Csengeri széli közlegelő helyén ültettek szőlőt az 1880-as években. Az
