Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
és szerb családok telepednek le a községben, hol csakhamar (1719- ben) megalakul a plébánia. Egy évvel később anyakönyvvezetése is megindul. 1747-ben kápolnát emel a község, 1818-ban újabb templomot épít, minthogy lakossága egyre gyorsabban növekszik, 1848-ig a kalocsai érsek a helység földesura s ma is legnagyobb birtokosai között találjuk. Rác lakossága teljesen megmagyarosodott. SZAKMAR. A határában felszínre került leletek őskori és honfoglaláselőtti településre utalnak. A község, amelyhez számos puszta és lakott hely tartozik, nemrég még Kalocsa külterületét alkotta s csak 1897-ben alakult önálló községgé. Katholikus temploma azonban már 1831-ben fennállott. 1848-ig a kalocsai érsek a helység földesura. AKASZTÓ. A XIII. század derekán már fennállott. Ekkor, mint ezt egy 1291-ben kelt oklevél is megerősíti, Okozton a neve. 1355-ben a királyi birtokok sorában találjuk. Később, a XV. század első harmadában vámszedőhely, ami fejlődését lényegesen előmozdította, mert a XVI. század elején egyike a környék legnépesebb helységeinek. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult. A török kitakarodása után is több évtizedig lakatlan maradt. 1719-ben telepítik újból, túlnyomóan tót családokkal, de pár évtized elég volt ahhoz, hogy teljesen megmagyarosodjanak. Helyi káplánságukat mindjárt letelepedésük után megkapták és anyakönyvvezetésük is ezóta történik, de a plébánia megalakulása sem soká késett: 1735- ben keletkezik. 1744-ben már templomuk is áll. Ezidőtájt a Bosnyák-család birtokában találjuk a községet. Később gróf Batthyány József lett a helység földesura. A Batthyány-családé volt 1899-ig Alsó és Felsődöbrögec-puszta is, mely ekkor a község tulajdonába ment át. A községhez tartozó egyéb puszták közül különösen Pusztaszentimre érdemel említést. Az itt látható templomromról azt tartja a monda, hogy a templomot Imre királyfi emeltette, sőt a szentéletü herceg itt is élt volna. A mondát azonban mi sem erősíti meg. BÓCSA. Határában rómaikori leleteknek egész garmadája felszínre került. Ilyenformán már a honfog-USZÓD. A középkor végén már fennállott. A török hódoltság alatt sem pusztult el teljesen. Református egyháza a XVII. század közepén keletkezett. A szatmári békekötés után a község a kalocsai érsekség birtokállományához tartozik. Benépesülése ezidőtájt erősebb lendületet vesz. Ekkor még kizárólagosan református vallású lakossága 1790-ben épiti meg templomát, anyakönyvvezetése azonban már 1783-ban megindul. Katholikus családok csak a XIX. században telepednek le. Plébániáink 1870-ben kezdte meg működését, anvakönyvvezetésük 1871-ben indult meg és templomuk 1872-ben épült. A községet, melynek határához számos puszta és lakott telep tartozik, 1875-ben ár öntötte el Ezidőszerint a kalocsai főkáptalan a legnagyobb birtokosa. lalás előtt élénk település színhelye. A törökvilágban sem lehetett elhagyott hely: számos hódoltságkoraheli pénz- és fegyvertöredék bizonyítja lakottságát. Első, történetileg igazolt földesura a Wattay-család volt. Régebben Tázlár néven ismerték a községet. Ekkor bat puszta alkotta határát: Kisbócsa. Nagybócsa, Zöldhalom. Harka, Tázlár és Kötöny. 1906-ban Tázlár, Harka és Kötöny az anvaközségtől elszakadtak és előbb Tázlár, majd maid Prónayfalva névvel nagyközséggé alakultak. Kisbócsa- és Zöldhalom-puszták pedig Bocsa név alatt egyesültek községgé. CSÁSZÁRTÖLTÉS. Keletkezése a XVIII, század derekára esik. Első lakói Mecklenburgból idetelepített németek voltak. A hagyomány azt tartja, hogy I. Lipót idején kerültek ide, amikor a császár magyarországi utazását előkészítették és országszerte nagy útépítések folytak. A közeli örjeg mocsarainál is szükségessé vált ilyen földmunka és a töltés megépítésére hívták volna be a mecklenburgi németeket. Innen is a helység neve: Császártöltés. Bél Mátyás azonban, akinek országleírása 1737- ben jelent meg, mit sem tud a községről, mely minden bizonnyal később keletkezett, valószínűleg Mária Terézia uralkodása alatt. Plébániája a XVIII, század közepe táján alakul, anyakönyvvezetésük első éve: 1763, és templomuk 1782-ben épült. A községet 1832-ig a kalocsai érsek, majd a kalocsai főkáptalan birtokában találjuk. Ez utóbbi mindmáig is legnagyobb birtokosa. KECEL. Évszázadokig pusztaként szerepel. Első írásos említése mint pusztának egy 1412-ből származó oklevélben történik. A Keczelicsalád, melynek egyik tagját 1412- ben közvetlenül a király környezetében találjuk, a pusztától vette nevét. A török hódoltság alatt és után még mindig pusztaként tartják számon. Önálló községgé gróf Patasich Gábor kalocsai érsek 1734 április 22-én kibocsájtott szabadaiomlevele avatja, mely Miske község jobbágyainak jogot ad az itteni letelepedésre. A felmerült félreértések tisztázása végett az érsek 1745 április 8-án újabb szabadalomlevelet bocsátott ki, mely máig is legértékesebb okirata a községi levéltárnak. Az új telep, melyhez Bánegyháza-, Csöngőd- és Demeter-pusztákat is hozzácsatolták, különleges jogokat kapott, lényegesen jobb feltételeket, mint a közönséges jobbágyok. Plébániája 1737-ben alakult, anyakönyvvezetése 1741-ben kezdődik, temploma azonban már 1738-ban megépült. A községnek, melyhez ma Csnkástó és Tüskös nevű lakott helyek is hozzátartoznak, 1848-ig a kalocsai főkáptalan volt a földesura, de ma is a főkáptalan a legjelentősebb birtokosa. KISKŐRÖS. A határában felszínre került őskori leletek azt bizonyítják, hogy már a honfoglaláselőtti időkben megült hely. ADun a-Ti s z a közének magyar megszállása után évszázadokig mint puszta szerepel. A török hódoltság alatt sem sorolható a lakott telepek közé. Lakott településsé a Wattaycsalád tette, nevezetesen W a 11 a y János és István, akik 1718-ban Nógrád-, Nyitra-, Hont- és Turóczmegyéből idetelepített evangélikus vallású tót családokkal népesítették be a széles és termékeny pusztát. Az új települések 1724- ben már felépítették templomukat, mely azonban nem sokáig áll, mert 1730-ban egy éjjelen a szabad vallásgyakorlat ellenfelei lerombolták azt, lelkészüket és tanítójukat pedig elüldözték a községből. II. József türelmi rendeleté azonban 1783-ban ismét lehetővé tette számukra vallásuk szabad gyakorlását, mire 1784-ben ismét felépítették templomukat, ami annál sürgősebb volt számukra, mivel lélekszámúk már közeljárt az 5000-hez. Közben katholi< #■ I zr ■■ ■ ■ r r Kiskőrösi járás 19 2*
