Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Varga Géza: A falu és város népgondozása

nak a járás területén lakó tagjaiból állanak. Ez az albizottság esetről-esetre a szükséghez képest a főszolgabíró által meghívott tagokkal egészítheti ki magát. Feladata a vármegyei közjóléti bizottság munkájának a helyi ismeretek alapján való támogatása.

Nagy hibája a szabályrendeletnek, hogy a 6. és 7. §-okban körülírt vármegyei és járási albizottságokon kívül nem gondoskodik a községi bizottságok megszervezéséről, mert ez a közjóléti tevékenység elsősorban is a községek és városok gazdasági, közegészségügyi és szociális ügyein van hivatva segíteni. Mindezeket feltárni azonban helyi bizottságok nélkül szinte lehetetlen.

Nagy hibája a szab. rendeletnek továbbá az, hogy az 1. §-ban körülírt célkitűzések végrehajtása érdekében a megszervezendő helyi bizottságokon kívül az ez irányú munkálatok vitelére megfelelő szervről gondoskodás nem történt. A m. kir. minisztérium a községi közigazgatás zavartalan működésének biztosítása céljából a községi jegyzők mellé az irodai munkák elvégzésére kellő végzettséggel rendelkező értelmiségi munkanélkülieknek kisegítő munkaerőként való ideiglenes alkalmaztatását határozta el, havi 80 pengő díjazással. Ezen állások betöltése az e célra kirendelt kormánybiztos által már megtörténtek s 1050 szociális titkárt helyeztek el az ország különböző községeiben. Nehezen hihető, hogy ezek a 20—25 éves, érettségizett ifjú emberek, akiknek sem helyi ismeretük sem élettapasztalataik nincsenek, eleget fognak tudni tenni annak a nagy feladatkörnek, mely reájuk falun és városon háramlik.

Már maga az indokolás is kimondja, hogy a közjóléti' politika terén a tennivaló köre rendkívül tág. Az általános irányelv a népesség társadalomerkölcsi és társadalompolitikai nevelődésének elősegítése, a közjóiét iránti érzék fejlesztése, a társadalmi kötelességérzet felébresztése. További feladatkör a cseléd-, anya-, gyermek- és csecsemővédelem. Hozzájárul ehhez a népesség életlehetőségeinknek biztosításával való foglalkozás, a lakásviszonyoknak és a népélelmezésnek állandó figyelemmel kísérése, munkához juttatás kérdése, továbbá a mezőgazdasági népesség körében reászorulóknak az ínségenyhítő tevékenység keretében leendő foglalkoztatása. A rendkívül tág feladatkört kiegészíti napközi otthonoknak, gyermekétkeztetési és ruháztatási akcióknak szervezése, a háziipar bevezetése, gazdasági mellékágak meghonosítása, kamatmentes kölcsönök nyújtása elesett egzisztenciák talpraállítása céljából, valamint háztartási alkalmazottak kiképzése, önkéntes foglalkoztató telepek felállítása stb. Elképzelhető-e, hogy ennek a nagy s csak alapjaiban vázolt munkálatoknak egy ifjú ember eleget fog tudni tenni? Az iskolánkívüli népművelés munkamezeje koránt sem hasonlítható össze ezen nagyon tág és fontos munkatérrel s mégis micsoda gondosságot láttunk az iskolánkívüli munka intézményes megszervezésében. A legkiválóbb pedagógusok kerültek a vármegyék élére,

mint népmüv. titkárok. Szelektált tanítókból tanfolyamok végzésével népmüv. gondnokokat míveltek s egész népmüv. gárda áll a népmüv. bizottságok rendelkezésére. Az államkincstár és a vármegyék hatalmas összegeket nyújtanak ezen nagyon szép eredményeket elért szerv támogatására.

Mi a helyzet ma?

A lelkész elhagyva a főiskola falait, abban a szent meggyőződésben kezdi meg nemes hivatását, hogy ő a falú vagy város vezetője, első embere.

A jegyző, amikor egy-egy község vezetőjegyzője lesz, azzal a biztos tudattal veszi át a község vezetését, hogy ott ő a falu vezetője, ő az első ember.

A tanító a képző falai között lépten-nyomon csak azt hallja, hogy mi mindent vár tőle a tanya, falu, a város és szinte beleéli magát abba a gondolatba, hogy ő a falu vezetője, csak az elsőségről mond le nagy szerényen a lelkész és jegyző javára.

Ha vizsgáljuk, hogy mi szokott ennek a nagy nekilendülésnek az eredménye lenni, szomorúan tapasztaljuk, hogy ezek a faluvezetők külön utakon járva végzik népboldogító munkájukat, vagy pedig látva a sok munkával járó problémát, visszavonulnak és semmit sem tesznek. így falut emelni, népet boldogítani, nemeztet erősíteni nem lehet.

Közelébb kell egymáshoz hozni ezt a három fontos vezető szervet s együttes erővel, közös munkával gondozni a község, a haza szent és nagy céljait. Össze kell vonni ezt a három fontos vezetőréteget egy nagy, közös munkában, falvaink, hazánk s magyar népünk javára.

Ez úgy érhető el, hogy azokra az értekezletekre, melyeket a járás főszolgabírája, illetve város polgármestere időnként összehív, ne csak a jegyzők és tanácsnokokat hívja meg, hanem a járás, a község lélkészi és tanítói karát is. Viszont azokra az értekezletekre, melyeket a járás, illetve vármegye tanítói egyesületei hívnak össze, ne csak a tanítót, hanem a járás, illetve vármegye lelkészi- és jegyzői kara is hivassák meg. így mód nyílnék minden faluvezetőnek egymás munkamezejébe belepillantani és egymást a nagy és fontos célkitűzésekben támogatni. Minden egyes értekezleten módot kell találni arra, hogy ott egy olyan vitatétel kerüljön megtárgyalásra, mely minden községet közelről érdekel. Pl. Hogyan tudnám emelni falum faji- és nemzeti öntudatát? Hogyan szolgálhatom falum gazdasági, szociális és kultúrális érdekeit? Hogyan lehetne a falut tisztábbá, szebbé, egészségesebbé, gazdagabbá tenni? (Csatornák, járdák, terek rendezése, virágos kert, virágos falu, építkezési tanácsok, irányított gazdálkodás, az értékesítés megszervezése stb. stb.) Vagy: mi a kötelességünk a szülőanyákkal, csecsemőkkel, árvákkal, koldusokkal szemben? (A falu körzetekre és utcákra való felosztása és beszervezése a helyi intelligencia nőtagjainak bevonásával, egészségügyi védőnői állások szervezése, azoknak munkájában való segítkezés stb. stb. Mi a kötelességünk a munkaalkalmat