Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Varga Géza: A falu és város népgondozása
A FALU ÉS VÁROS NÉPGONDOZÁSA Irta: VARGA GÉZA isk. igazgató, vm-i törv. hat. biz. tag. Ha vizsgáljuk a falu vagy város kultúrális, gazdasági, közegészségügyi és szociális viszonyainak keresztmetszetét, megállapíthajuk, hogy amíg e közületek kultúrális viszonyainak fejlesztésére az iskolánkívüli népművelés intézményes megszervezésével évszázados mulasztását pótolta a magyar törvényhozás, addig gazdasági, közegészségügyi és szociális ügyeinek rendezésére nagyon kevés, vagy semmi sem történt. Láttunk ugyan jóakaratú megnyilatkozásokat a Gömbösféle 95. pontban, — nagy megértést Darányi Kálmán győri, Johann Béla belügyi államtitkár 10 éves közegészségügyi programjában, s a múlttal szemben szinte forradalmi hangot vitéz I m r é d y Béla miniszterelnök kaposvári bejelentéseiben, de maga a kivitel, a program megvalósítása nehéz ólomlábakon halad. Félő, hogy mire a javaslatból törvény és életvalóság lesz, a nemzet bizalma elvész, a nép erkölcsi ítélőképességében megtorpan s egy olyan helyzet adódik, melyből a kimenetel, a talpraállás, a nemzet fiainak egy nagy, hatalmas táborba való felsorakoztatása: a nemzeti egység megteremtése nem lesz megvalósítható. E nélkül pedig nincs újjászületés, nincs feltámadás. A Kárpátok övezte, régi Magyarország visszaszerzését csak úgy remélhetjük, ha annak fiai faji- és nemzeti öntudattól áthatva egyéni, önös céljaikat alá tudják rendelni a nemzet nagy és fenséges céljainak. Ennek pedig alapfeltétele az, hogy e hon minden fia otthon érezze magát, egy olyan otthonban, hol nemcsak tőle várnak, —- adót, katonát stb. — de atyailag gondoskodnak is róla. Életkérdése tehát a magyar népnek és e honnak egyaránt, hogy ezen nagyon fontos kérdésekkel sürgősen és behatóan foglalkozzunk. Hangsúlyozni kívánom, hogy a falú- és város intenzív népgondozása csak akkor lesz eredményes, ha erre a célra külön minisztérium alakul a múltak szomorú emlékének teljes kizárásával. Addig is míg ezt a nagyon fontos életadó szervet nélkülözzük, a társadalom legszélesebb rétegeinek bevonásával, társadalmi úton kell e problémával a legbehatóbban foglalkoznunk. Köztudomású, hogy minden közület, legyen az falú vagy város, fejlődése, boldogulása, gyarapodása attól függ, hogy milyen annak a vezetősége. A falú szorosan vett vezetősége pedig nem más, mint a pap, jegyző és a tanító. Ha ez a három szerv hivatásának magaslatán állva összefog egy szent és nemes ügy szolgálatában, akkor egy boldogabb élet bontakozik ki, melynek eredménye: a haza újjászületése, feltámadása. Mi lenne a teendő, hogy ezek a nagyon fontos problémák megoldást nyerjenek? Első és legfontosabb lépés: megszervezni a falu és város népgondozói bizottságát. A bizottság tagjai a lelkészi, jegyzői és tanítói kar tagjaiból regrutálódnának, kiegészítve az orvos és a társadalom egyéb vezetőivel. Köztudomású tény, hogy a belügyminisztérium felhívására a vármegyék törvényhatóságai vármegyénkint megszervezték a közjóléti alap szabályrendeletét, mely paragrafusokba foglalva rendelkezik annak célkitűzéseivel, bevételeivel, számadataival, vagyonkezelésével, vezetőségével. Ez a szabályrendelet kimondja, hogy a vármegye első tisztviselőjének irányítása alatt működő bizottság tagjainak száma a vármegye lakosságának számához mérten 40 egyén legyen. Felét a törvényhatósági bizottság választja a bizottsági tagok közül, másik felét pedig az alispán hívja meg a vármegye érdemes és tekintélyes lakosaiból, nemre való tekintet nélkül. A 7. § pedig arról intézkedik, hogy a vármegyei közjóléti bizottság a járási főszolgabírák vezetése alatt járási közjóléti albizottságokra oszlik. Az albizottság tagjai a vármegyei közjóléti bizottságBudakalászi népház.
