Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében
Iával állított be, amit időközben 186 kát. holdra emelt és ebből az iskolából évenkint 20—30 főből álló kiképzett rajt bocsájt a falukba és városokba, tovább hódítani a homokvilágot, szakmunkást adva az arra rászoruló ialvaknak és birtokosoknak. Ezeken a területeken jelentős összegekből építkezéseket végzett és valóban mintagazdaságokat hozott létre, ahová eljárni és tanulmányozni kötelessége minden gazdának. Nincs is ebben hiány, hiszen a tanulmányutakra kélt magyar kisgazdák ezrei keresik fel ezen intézményeket évenkint. Bakteorológiai és kórdiagnosztikai intézetet létesített s amikor az állategészségügyi intézet mindezeket beállította, ezek helyébe életre hívta talajtani intézetét. Kezében tartja a gazdasági szakoktatást, téli-nyári falusi tanfolyamok tartásával, ösvényét töri a háziiparnak, útját veri az úttalan tanyavilágnak, rendezi ezek elhanyagolt életét. Alföldet fásít, gyümölcsösöket telepíttet, kutakat furat, termelési versenyeket rendez és nincs a kisgazdaéletnek ama sajátlagossága, ahová el ne jutna tanácsaival, segítő kezével. Ez a kamara vette észre, hogy a pestmegyei munkásnép milyen kevés cukrot fogyaszt és milyen gyarlón táplálkozik és miképen sorvad az ekét és kardot forgató ősi magyar nép. Egy ilyen szűk tanulmány keretében nem lehet kellően kidomborítani ezt a vezető gazdaintézményünket. Legyen elegendő rámutatni arra, hogy 1937. évben 15 évi munka után 400 oldalra terjedő vaskos kötetben számolt be a kezdet nehézségeiről, a kifejtésről, az alkotásokról, amelyekre igazán büszke lehet a pestvármegyei gazda és e beszámolónak, mint útjelzőnek — ott kellene lenni a szabadtársulások és az összes mezőgazdasági bizottságok asztalain. Csak ebből a terjedelmes beszámolóból láthatja a pestmegyei gazda a küzdelmes múltat és a biztató jövőt. A kamarának működését gyakorlatba mélyítik a vidéki kamarai intézők, akik a gazdanéppel állandó érintkezést tartanak fenn, valamint a községi, járási, vármegyei mezőgazdasági bizottságok, melyeknek rendszerbe fogott működése útban van. Valóban az utolsó időket éltük, amikor az 1920-as törvényhozás a kamarákat életre hívta. Midőn még megemlítjük, hogy vármegyénk területén Budapest székhellyel működik a kerületi kamarákból alakult Országos Mezőgazdasági Kamara és hogy tanulmányunk számbeli adatainak nagy többségét kecskeméti kamaránk jelentései, mint legelfogadhatóbb és legmegbízhatóbb források nyújtották, rátérünk a mezőgazdasági szakoktatási intézményeink felsorolására is, amelyek mindinkább munkába vették gazdai életünk emelkedő kultúrájának művelését, szolgálatát. Eltekintve attól, hogy vármegyénk minden egyes községében az elemi népiskolák kiegészítő részei, az úgynevezett gazdasági ism. iskolák, mint legalsóbb tagozatok működésben állanak, ezek mellett mintegy 180 továbbképző iskola dolgozik az új gazdageneráció nevelés ügyén. Önálló téli gazdasági iskolánk van Nagykőrösön. Állami gazdasági iskolánk van: Abonyban, Cegléden, Kalocsán, Kiskunfélegyházán, Kiskunhalason, Kunszentmártonban, Lajosmizsén, Monoron. Felsőmezőgazdasági iskolánk Budapesten, hasonló ilyen iskolánk és gazd. tanító- és tanítónőképző intézetünk, élelmezési tanfolyamunk és szőlészeti-borászati iskolánk Kecskeméten. Utóbbi még Budafokon. Burgonyakísérleti állomásunk és telepünk, valamint baromfigazdaságunk és méhészeti intézményünk Gödöllőn van. A vitézi rend gazdaképző iskola Örkényben, a Mezőgazdasági kamarának már említett kertmunkásképző iskolája Kecskémé t—U r r é t e n, a sokgyermekes magyar családok gyermekeinek Szent- István fiúotthona Gödöllőn, mely intézmények a gödöllői fiúotthon kivételével, állami igazgatás alatt állanak. Ideszámíthatjuk a m. kir. földművelésügyi minisztérium 2—3 hónapos téli gazdasági iskoláit, melyek felváltva mindig más községekben helyeztetnek el és a Kecskeméti Mezőgazdasági Kamara által rendezett sorozatos gazdasági tanításokat, melyekből a nyilvántartás szerint telenként a gödöllői járásra 120—140 szakelőadás jut. Hasonló arányokban jut a vármegye többi járására is. Nem volna teljes szakoktatást célzó intézeteink felsorolása, ha meg nem emlékeznénk a vármegyei népművelési bizottság működéséről, melynek birtokában a mezőgazdaság összes diapozitivei raktáron állanak és a téli időben kiküldetnek a falu tanítóinak, akik szemléltető vetítéssel tárják a legújabb gazdasági vívmányokat a falu népe elé. Nem kerülheti el figyelmünket a kamarai intézők működése sem, akik téli tanfolyamaikon kívül — nyári időben határjárással egybekötött szemléleti tanításokat tartanak vasárnaponként és megjelenve a kisgazda udvarán és istállóiban — a helyszínén adnak oktatást az állategészségügy alapját képező jó istállók kellékeiről és a takarmányozás módjairól, vezetve sok köz ségben tejelő versenyeket, termelési kísérleteket, stb. A gazdasági szakoktatás, vármegyénkben ideális képet mutat. A gazdasági ügyek szolgálatában állanak: A vármegye gazdasági felügyelősége Budapesten a vármegyeházán és a hozzá beosztott minden járás gazdasági felügyelője a járások székhelyein. A szőlészeti és borászati felügyelőség Budapesten, Budafokon és Kecskeméten. A m. kir. állami Mathias János szőlőtelep Kecskemét-Katonatelepen. A gyümölcsészeti szaktanácsadó iroda és a kamara mintagyümölcsös telepe Kecskeméten. A koronauradalom tisztikara Gödöllőn. A m. kir. méhészeti felügyelőség Budapest. A m. kir. méntelepparancsnokság Nagykőrös. 79
