Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Gáll Imre: Mezőgazdasági élet Pestvármegyében
Erdőigazgatóságok és erdőhivatalok: Budapest, Gödöllő, Yalkó, Kecskemét, Galgamácsa, Isaszeg, Yisegrád, Budakeszi. Kultúrmérnöki és folyammérnöki hivatalok Budapesten és Dunabogdányban. Dohánygyárak és beváltóállomások: Budapest, B u d a p e s t—L ágymányos, Óbuda, Kiskunfélegyháza. Vizrendezésre alakult társulatok: Albertfalva, Csepel, Tass, Budapest, Kalocsa, Szalkszentmárton, Szigetmonostor, Ujkécske. Mezőgazdasági munkásvédő közegek: Budapest, Újpest, Pestszenterzsébet, Kecskemét, Nagykőrös, Kiskőrös, Gödöllő, Aszód, Kiskunfélegyháza, Ócsa, Monor, Mátyásföld, Ráckeve, stb. járási főszolgabírói székhelyeken. Az összes községi gazdakörök, melyek igyekeznek magukat legújabb magtisztító, konkolyozó, szelelő, daráló gépekkel ellátni. A mezőgazdasági kamara traktorkezelő tanfolyamai, melyeken eddig 454 gépkezelő nyert kioktatást. Gógykovácsokat képző kamarai tanfolyamok a gazdasági lovak helyes patkólása céljából. A vetőmagakciók, melyek minden tavasszal és ősszel a gazdasági felügyelőségek és a mezőgazdasági kamara kezelésében megismétlődnek a vetőmagcserével biztosított minőségi termelés érdekében. * Mezőgazdaságunk terén megváltoztak az idők és megváltoztak az emberek. Az ősi konzervatív szokásokat felváltotta a haladó kultúra. Erős oszlopai támadtak a gazdasági intézményekben, amelyeknek ő szerves részese lett. Felelősségteljes irányítás lépett az egész vonalon előtérbe. Az állam és kamarák szakközegeiben erős nemzeti szellem uralkodik a felgyüjtött szaktudáson. Széchenyi nagy álmai a megvalósulás stádiumába lépnek. AHitel, Világ, Stádium elvei a földön át igen közel hoztak a nemezti élethez. Csak még az olyan földbirtokok parcellázása van hátra, amelyeken nem a nemzeti lélek, hanem idegen érdekek dolgoznak. Ezen és ezzel majd csak a túlhajtott kapitalista szélsőségei is visszatérnek medrükbe, ha a kimutatásban feltüntetett községeink birtokviszonyai a gazdalélekszámmal kiegyenlítődésüket megtalálhatják. Útban a nagy reform és reorganizáció. A keresztényszocializmus hirdetői járják vármegyénk kiapadhatatlan virágos mezőit. Új életet hirdetnek, új életet követelnek viskókban és palotákban egyaránt. A tanyai központoknak virágos ablakú kis gazdaköreiben kigyultak a mécsesek és tanul a nép, mert a világ gazdasági versenyében megérezte, hogy másképen elvész és vele együtt vész a haza is. Tavasszal megkondulnak a falu harangjai és ő Istenével szórja az élet kenyerét szalmázott homokjába, ősszel újra egybegyül a falu népe a harangok hívására és térdenállva ad évenkint hálát a gazdag termésekért, a föld gyümölcseiért. Otthon a muskátlis ablakú házakban a magyar anyák szava cseng a serdülőkhöz. Erős lelkületű generációk váltják egymást a D u n a—T iszavölgyében, ahová Isten Pestvármegyét behelyezte és tartja, őrzi ezerév óta. Évszázadok ismétlődő eseményei, nem tántoríthatták htjából e népet. Vérzett és vérezni fog! Dolgozott és verítékezni fog. Ez az ő elhivatása. Mindezekről tesz tanúbizonyságot, amikor hallgatod a fárasztó mezei munkában is ajkáról elszállani a régi, ősi dalt: „Legyen úgy, mint régen volt!“ Nincs a földnek még egy olyan népe, mint az Alföldnek önmaga sorsával megbékült, jövőjében bízó, ősi tradícióihoz ragaszkodó mezőgazda tömege. így vallja, aki ismeri őket és így „érzi szívem s felkiáltok, mikor Rákos mezőn szántok“. 80