Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata
esőbb haditettei közé tartozik. Az ugyanazokban a napokban Vácnál vívott másik győztes ütközet megnyitotta az utat a magyar hadsereg előtt Budavára felé, melyet véres ostromok után 1849 május végén a szabadságharc lángelméjű fővezére Görgey el is foglal. Sokáig azonban nem örülhettek győzelmüknek a magyar hadak. Megérkezett az orosz segítség, a magyar hadsereg véres csatákban védekezve kényszerült a túlerők elől visszavonulni, míg végül bekövetkezett a szomorú vég, a világosi fegyverletétel. Pest vármegye nemcsak a szabadságharcban, hanem az utána következett megtorlásban is meghozta a maga áldozatát. Legjobbjai közül számtalant ítéltek halálra, és csak az uralkodói kegyelem mentette meg őket a kivégzéstől átváltoztatván büntetésüket hosszú, gyötrelmes fogságra. Az aradi tizenhárom vértanú között is ott volt a vármegye áldozatával Gödöllő szülöttével, Török Ignác tábornokkal. A megye politikus és katona nagyjai közül büszkén kell megemlékeznünk a halhatatlan költőről, Petőfi Sándorról, akinek bölcsője itt ringott a vármegyében és ez a vármegye ajándékozta őt nemzetének és hazájának. Az abszolutizmus idején osztozott a megye az ország többi részének a sorsában. Az akkori közigazgatási felosztásban a vármegyét kétfelé osztották. Az 1860. évben ideiglenesen lijra életre hívott vármegye népes vármegyei bizottsága, amelybe az országnak akkor legkiválóbb egyéniségeit is beválasztották, törhetetlenül tesz hitet az alkotmányos élet visszaállítása, a király és nemzet békülése mellett, nem mulasztván el azt, hogy az uralkodó előtt kellő tisztelettel ne mutasson rá azokra a tényekre, amelyek a magyar alkotmánnyal ellenkeznek. Az alkotmány visszaállítása és a 67-es kiegyezés után bekövetkezett békés fejlődés korszakában, az ország fővárosában székelő, most már a Kiskunsággal is megnagyobbodott vármegye minden fontosabb országos kérdésben kellő súllyal és nyomatékkai hallatta a maga véleményét és felfogását. A vármegye állásfoglalásának országos jelentősége a világégést megelőző békés fejlődés évtizedeiben legerőteljesebben abban a mozgalomban nyilvánul meg, amelyet „nemzeti ellenállás“ néven örökít meg a történelem. A huszadik század legelső éveiben az ország teljes függetlenségének kivívására szövetkezett politikai mozgalom az önálló magyar hadsereg és vámterület érdekében oly éles harccá fejlődött ki a kormány, az országgyűlés, valamint a vármegyék között, hogy az végül is odavezetett, hogy a vármegyék megtagadták az országgyűléstől meg nem ajánlott újoncok sorozását és az adók behajtását. A vármegyéknek ebben az ellenállásában vezető szerepet játszott Pest vármegye. Törhetetlenül kitartott amellett hogy a kormánynak csak alkotmányos úton kibocsátott rendeletéit hajtja végre és csak azoknak hajlandó engedelmeskedni. A vármegyének nemcsak törvényhatósági bizottsága, hanem a tisztikara is, nem törődve sem a kormány fenyegető magatartásával, sem kényszerítő rendelkezéseivel, álláspontja mellett kitartott és tisztviselői készek voltak inkább lemondani állásaikról, mintsem, hogy alkotmányellenes ténykedések végrehajtásában résztvegyenek. Pest vármegyének ez a példája országszerte megindította a nagy nemzeti ellenállást, amelynek következtében a király végül is kényszerült megszüntetni amaz intézkedéseket, amelyek előidézői voltak a vármegyék ellenállásának. 59
