Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata

Kossuth Lajos közéleti szereplésének megkezdésével Pest vármegye még többet nyer súlyában és befolyásában, jóformán diktatórikus szerepre tesz szert. Kossuth megindítja országgyűlési tudósításait, majd a törvényhatósági tudósításokat, amelyek ellen az udvar teljes erejével fellép és József nádor, mint Pest megye főispánja, be is tiltja azok megjelenését. Pest vármegye védelmébe veszi Kossuthot és a törvénytelen rendelet ellen felír a királyhoz, s egyben a többi vármegyét is hasonló tiltakozásra kéri fel. Az udvar látván Pest vármegye elllenállását, Kossuthot, Wesselényit elfogatja és a vármegye több vezető férfia ellen pert indít. A vármegye rendjei látván, hogy az udvar ezzel és más intézkedéseivel újból az ország jogai ellen tör, abban a meggyőződésben, hogy az uralkodó Y. Ferdinánd mitsem tud a történtekről, küldöttséget meneszt a király elé, hogy személyesen tárják föl az ország panaszait. Követei azonban nem juthatnak a király elé, és hiába megtett útjukról elkeseredetten térnek vissza. A vármegye amúgy is elkeseredett közhangulata mindinkább az udvar felé fordult és így, amikor a király 1839-ben új országgyűlést hív egybe, Pest vármegye rendjei tüntetőleg azt a Ráday Gedeont választják meg követül, akit a király hazafias magatartása miatt perbe fogott és az ellenzék egyik vezérférfiát Szentkirályi Móricot. Az udvar megsemmisítette Ráday megválasztását, új követválasztásra hívja föl a vármegyét, tudatván, hogy Ráday újból való megválasztását és az országgyűlésen való megjelenését erőszakkal is megakadályozza. A vármegye új követet nem választ és az egész ügyet döntésre az országgyűlés elé terjeszti.

Kossuth kiszabadulása után élénk tevékenységet fejt ki Pest vármegye közgyűlésein. Hozzácsatlakoznak Eötvös József, Teleki László és mások e korszak nagyjai közül. Pest vármegyének ezekben az években megtartott közgyűlésein születnek meg azok a korszakalkotó eszmék és javaslatok, amelyek röviddel később mint az országgyűlés által törvényerőre emelt intézkedések, hivatva voltak: új alapokra fektetni a magyar alkotmányos életet. A népképviselet eszménye és gondolata az 1848. évi augusztus hónapban megtartott pestvármegyei közgyűlésen hangzott el Kossuthnak a. megye rendjei által egyhangúan elfogadott indítványaként Pest vármegye gyűlésterméből indult hódító útjára a hazai ipar felkarolására megalakult védő egylet. Széchenyi nagy eszméje, a nemesség megadóztatása az első lépés a közteherviseléshez, ennek érdekében is itt hangzott el az első megvalósító kijelentés; Rosty Albert nagybirtokos 1845 januárjában elsőnek jelentette be, hogy pestmegyei birtoka után adózásra kötelezi magát és Kossuth Lajos volt a második, aki őt követte.

Az 1847. évi országgyűlésre kiküldendő követeket választó pestvármegyei közgyűlés elhatározása döntőleg szólt bele az ország sorsának az elintézésébe. Ezen a követválasztó közgyűlésen még hatalmasabban előtérbe lépett Kossuth Lajos alakja, őt választották meg Pest vármegye követéül és ezzel elvetvén a konzervatív irányzatot, lekötötte magát a haladó kor eszméinek, magáévá tette mindazokat az elgondolásokat, amelyek hívatva voltak megteremteni a jobbágyság teljes fölszabadulását, a népképviseleti rendszert és az ország fügetlenségét. Az 1847—48-ik évi utolsó rendi országgyűlésre küldött követeinek szereplése a. nemzet történelmének egyik nagyfontosságú fejezete. Ez a szereplés, a 48-as események Kossuth további élete futása már nem Pest vármegye, hanem a magyar történelemnek az eseményei.

Pest vármegye kitörő lelkesedéssel fogadta az 1848 év tavaszán történteket. Közgyűlése elrendeli a tisztviselőknek, hogy ?, bekövetkezett átalakulásokról kellőleg világosítsák föl a megye népét és zökkenő nélkül tegyék lehetővé az átalakulások keresztülvitelét. Ez eredményre is vezetett, mert Pest vármegyében különösebb megrázkódatás nélkül ment végbe a 48-as törvények életbeléptetése, csak itt-ott történtek apróbb események, de ezek sem hatottak különösebben zavarólag.

Inkább az országos események voltak azok, amelyek megzavarták a vármegye nyugalmát. A szabadságharc, amelynek fő szellemi vezére és mozgatója éppen Pest vármegye követe Kossuth, természetesen Pest vármegyétől kívánta meg legelsősorban, hogy nagy áldozatokat hozzon. E kötelességének mértéken felül is eleget tett a vármegye. Megyeszerte felajánlott újoncok nagy száma, azok felszerelése, Cegléd, Kecskemét, Nagykőrös, Félegyháza és számtalan más helység példája túlnőtt a megyei történelem keretein. Óriási pénzáldozatot is hozott a vármegye a hadviselés költségeire. Egymaga négyszázezer forint adót szavazott meg és p.zt a nemességre rótta ki. A magánosok közül pedig számtalanon hatalmas pénzadományokkal támogatták és tették lehetővé a szabadságmozgalmat.

Maga a vármegye hadiszíntérré csak 1849-ben lett, amikor az osztrák hadak az egyesült fővárosnak, Bude.pestnek elfoglalását tűzték ki célul. Sikerült is bevenniök Buda várát és az ennek birtokáért folyó küzdelemben lett a harcok színterévé a vármegye területe. A sok apró ütközet mellett megemlítjük az 1849 április havában lefolyt isaszegi csatát, amelyen a mp.gyar hadsereg fényes győzelmet aratott és amely a szabadságharc legdi-58