Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata
közül esküt tettek arra, hogy az ország rendjei tudta és hozzájárulása nélkül a kormánytól hivatalt, méltóságot vagy bármi mást el nem fogadnak. A magyar nyelv ügyét is Pest vármegye vitte diadalra az országgyűlésen és követe előkelő helyet foglalt el az országgyűlés bizottságaiban. A szerencsétlen Martihovics-féle összeesküvésben, nem sejtvén, hogy Martinovicsot minő aljas indokok vezették művében, a Pest vármegyei rendek erőteljesen kikeltek feliratokban az elfogatások ellen és egyesek a király kérdőre vonását indítványozták. Követelték a királytól feliratukban, hogy az elfogottakat hazai törvényszék elé állítsa. A feliratnak eredménye is lett, az összeesküvőket magyar bíróság elé állítják és az ítéli el őket. Magyar nyelv hathatós támogatása céljából lapengedélyt eszközöltetett ki, majd 1805-ben elhatározta, hogy hivatalos iratait magyar nyelven szerkeszti meg. Az 1809. évi utolsó nemesi felkelésből a megye nemesei hatalmasan kivették a részüket. A győri ütközetben a pesti, veszprémi és győrmegyei zászlóaljak vitéz ellenállása tette lehetővé, hogy János főherceg hátrálhasson és seregét megmenthesse a teljes szétveréstől. Ilyen vitéz magatartás után joggal tehette meg Pest vármegye közgyűlése, hogy 1810-ben a királyhoz forduljon felirattal azért, mert a békekötés alkalmából a jogos magyar érdekeket elhanyagolták és a magyar tengerpartot átadták a franciáknak. írják: „A még egyre növekedő bajok sohasem, legalább ily mértékben nem támadtak volna, ha fölséged hű magyarjainak tanácsát és kívánatait, melyeket az 1790 óta tartott országgyűléseken felterjesztettek, kegyelmesen meghallgatta volna.“ A napoleoni hadakozások folytán bekövetkezett devalváció ellen erőteljesen állást foglalt és csak az udvar ismételt többszöri megintésére volt csak hajlandó devalvációs rendeletet végrehajtani, mert belátta, mily mérhetetlenül kárt okoz az a magyar közgazdaságnak. De nemcsak az ország közgazdasága szempontjából állott ellene Pest vármegye a rendelet végrehajtásának, hanem azért is, mert azt az országgyűlés előzetes hozzájárulása nélkül nem törvény, hanem rendelet útján léptetik életbe és így mint alkotmányellenes eljárást is, ellenezte azt a vármegye. Pest vármegyének erre az alkotmányvédelmi állásfoglalására annál is inkább szükség volt, mert a következő években az uralkodó nemcsak, hogy nem hívatta egybe az országgyűlést, hanem alkotmányellenesen rendeletek útján újoncozott és vetett ki adót. Ezeknek a törvénytelen intézkedéseknek a vármegyék egy része ellene állott, amiért is az uralkodó az ilyen vármegyékbe királyi biztosokat rendelt ki. Pest vármegye közgyűléséből újból feliratilag fordul a királyhoz ez ellen az alkotmányellenes intézkedés ellen és főispánjának, József főherceg nádornak a közbenjárását kéri az udvarnál, hogy azt jobb belátásra birja és a törvényellenesen az egyes megyék nyakára küldött királyi biztosokat visszavonassa, de mindhiába. A közbenjárás eredménytelen maradt, sőt JózseE főherceg is egy időre emiatt kegyvesztett lett az udvarnál. Azonban a vármegyék ellenállása végül is győzött és a király egybehívta az 1825—27. évi országgyűlést. Pest vármegye az erre az országgyűlésre kiküldött követei részére adott utasításában elsősorban az alkotmányos úton való kormányzás mellett foglal állást, hogy ne rendeletileg, hanem az országgyűlésen hozott törvények útján kormányozzák az országot és hogy evégből három évenként hívjon egybe országgyűlést az uralkodó. Nemzetgazdasági kérdésekkel is foglalkozik ez a követutasítás, rámutat Pest vármegye ebben, hogy az országból több pénz megy ki, mint amennyi bejön és ez maga után vonja az ország népének az elszegényedését. Követeli utasításában, hogy a magyar nyelv használatát tegyék kötelezővé az alsóbb oktatási fokokon és a közhivatalokban. A nyelv fejlesztésére színház felállítását javasolja. A pesti egyetem önkormányzatának a kiépítését stb. stb. A következő 1880. évi országgyűlése Dubraviczky Simon másodalispánt választja meg Pest megye egyik követévé, aki ezen és a reformkorszak többi országgyűlésein értékes munkásságot fejt ki. Pest vármegye állásfoglalása a XVIII, század végén és a XIX. század elején megindult reformmozgalmak terén mértékadó volt már eddig is, de állásfoglalását még erőteljesebben érvényesíti attól kezdve, hogy 1831-ben megjelenik Pest vármegye közgyűlésein gróf Széchenyi István és innen hallatja szavát. Fáy András ekként értékeli Széchenyinek ezt a lépését: „Pest vármegye központi fekvésénél, terjedelménél, főispánjának (a nádornak) tekintélyénél, hazafias buzgalmánál és szónokainak kitűnő tehetségénél fogva mintegy vezéri szerepet vitt a hazában.“ Ezért tehát a megye közgyűlései legalkalmasabbak voltak ahhoz, hogy az ott elhangzott eszmék, indítványok mielőbb eljussanak az ország többi megyéihez és hogy ott azok megfelelő meghallgatásra találjanak. Széchenyi pestvármegyei szereplésének egyes állomásait jelzi a Nemzeti Színház, a pest-budai állandó Duna-híd, a takarékpénztár, a vasútr.k stb. stb. kérdései, amelyek mindannyi korszakalkotó intézménye voltak. 57
