Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
IV. rész. Egyházak, intézmények és személyek adattára
f tisztviselő dolgozott. Üzemét 1018-ban alapította. Az üzem évente kb. 15—20 vagon árút dolgoz fel. Weisz Ernő kereskedő. * 1905 Kunszentmárton. Iskoláit Bpesten és Kecskeméten végezte. A kereskedői szakmában 1926-ban szabadult fel Gyünkön, hol utána egy évig, mint üzletvezető működött, majd édesatyja újkécskei üzletének vezetését vette át. 1935-ben lett önálló kereskedő Túrán és azóta is itt vezeti üzletét. Felesége: Pauncz Erzsébet. özv. Weisz Ferencné földbirtokos. * 1878 Budapest. Ugyanott végezte iskoláit 1896-ban ment férjhez. Weisz Ferenc vendéglőshöz. Versegyházi földbirtokát 1901-ben vásárolta. Férje 1916-ban hunyt el.. Weisz Fülöp szikvíz gyártó. * 1891 Kiskunfélegyháza. Iskoláinak elvégzése után a kereskedői páyára lép s atyja üzletében segítkezett. 1931- ben átvette atyja szikvízgyárát, amelyet ma is önállóan vezet. 1915-ben bevonult a 38. h. gy. e.-hez. Résztvett az olasz, szerb és déltiroli harc tereken s 1818-ban, az összeomláskor szerelt le. Kit.: Kcsk. és seb. é. Keresk. E. tag. Weisz Izidor vegyeskereskedő. * 1886 Mezőszabéd. Tanoncéveit Gyula fehérváron töltötte. Mint segéd Marosvásárhelyen kezdte, 1921-ben lett önálló kereskedő. 1926-ban átvette Minarovits Kálmán üzletét, melynek napjainkban is tulajdonosa. Több községi egyesületnek tagja. Felesége: Rosenblum Irén. Weisz Jakab ecet és konzervgyáros. * 1864 Mogyoród. Gödöllőn végezte iskoláit. 1895-ben alapította meg konzervgyárát, majd 1924 ecetgyárát. Több egyesület tagja. Weisz Jenő főzelékkonzervgyáros. * 1884 Foton. Középiskoláit Újpesten végezte, ugyanitt, atyja üzletében működött 15 évig. A konzervszakmát Budapesten tanulta. Gyárát 1913-ban alapította. Világháborúban a szerb és orosz fronton 27 hónapot töltött. Neje: Keiner Blanka. Weisz Jenő hentes és mészáros. * 1886 Zamárdi. Kitanulta a hentes- és mészáros ipart, melyben 1902-ben szabadult fel, mint vágómester Budapesten 1914-ig működött, majd bevonult az élelmiszer osztályhoz. Az orosz harctéren küzdött és 1918-ban szerelt le, mint őrvezető. Kit.: Kcsk., jub. érem. Leszerelése után ismét vágómster, majd 1933-ban vendéglős lett. Felsége: Erich Margit. Weisz Lajos és Ferenc mezőgazdasági szeszgyára. A cégtulajdonos Wr. L. 1889-ben Kiskéren született. Középiskoláit Hatvanban végezte, majd mint gazdatiszt br. Hatvani birtokán működött. Utánna a műegyetemen elvégezte a mezőgazdasági és ipari szeszgyári tanfolyamot és Újpesten, majd másutt szeszgyári üzemi és gazdasági vezető működött. 1936-tól bérli az alsódabasi szeszgyárat, valamint 324 k. holdas birtokot, melyből 46 hold szőlő. A világháborúban a 60. gy. e.-del az orosz fronton harcolt, egyízben megsebesült és 1918-ban, mint őrmester, a Kcsk. és seb. é. tulajdonosa szerelt le. Felesége: Neufeld Irén. Weiss Manfréd Acél- és Fémművei R. T. (vagy amint általánosan röviden nevezik W. M.). Csepeli gyártelepe a magyar iparban egyeüülálló változatosságú gyártási programmal rendelkezik. A gyárak egyes gyártmánycsoportjait Különálló eladási szervezetek hozzák piacra, mert csak így lehetett a gyártmányonként teljesen különböző íogyasztóközönség felé irányuló eladást megfelelően megszervezni. A gyár 53 éves múltra tekinthet vissza és ezalatt az aránylag rövid idő alatt az alapító Weiss Manfred kis üzeméből az ő céltudatos elgondolása alapján, Magyarország egyik legnagyobb ipari válalata fejlődött ki. Ez a fejlődés mutat fel töréseket, hullámvölgyeket is, melyek az ország egyik legszomorúbb korszakával esnek egybe, de a vállalat ezeket az időszakokat aránylag könnyen kiheverte és a fejlődés újabb állomásaihoz érkezett el. A Weiss Manfréd cég első alapítása az 1882. évben üzembe helyezett „Első Magyar Konzervgyár“ volt, a polgári lakosság és a hadsereg konzervszükségletek ellátására. A konzervek csomagolása azonban bádogdobozok előállítását tette szükségessé és ez a vasipari feldolgozás tekinthető tulajdonképpen a Weiss Manfréá-művek első vasipari tevékenységének. A konzervgyár és a vele kapcsolatos bádogdobozgyár Budapesen, a Máriássy-úton épült fel. A csepeli gyár alapítása későbbi időpontra, az 1892. évre esik, amikor Weiss Manfréd 5 hold területet bérelt Csepel községtől és egy favázas épületben 30 férfi és 100 női munkással vetette meg a mai hatalmas üzem alapját. Az akkori közekedési eszközök rendkívül megnehezítették a forgalmat a székesfőváros és Csepel szigete között, de ennek ellenére bölcs előrelátás vezette a gyár alapítóját a hely kiválasztásánál, mert, mint azt a háború alatti és a mai idők is bizonyítják, a terjeszkedési lehetőséget csak a gyárnak ezen előnyös fekvése tette lehetővé. A tisztvislők és munkások létszáma természetszerűleg erősen változott. A háború előtti időben hozzávetőlegesen 500 volt a tisztviselők és 5000 a munkások létszáma. A háború alatt rendkívüli időkben a gyár alkalmazottainak száma 30.000-re szaporodott, míg ezzel szemben a kommunizmus és különösképen a román megszállás után 1000-re csökkent. A háború utáni időkben itt erőteljes fejlődés mutatkozott, mely a csepeli gyárat munkáslétszám tekintetében az ország első vállalatai közé sorakoztatja. A gyár háború előtti és háború alatti tevékenységét legnagyobb részben hadseregünk lőszerrel való ellátása és a lőszerexport képezte. Már az 1900 utáni években ezen a téren nagy export tevékenységet fejt ki a gyár Bulgáriában, Oroszországban, Mexikóban, Portugália, Spanyolország, Olaszország, Hollandia és Törökország felé is. Már ekkor érvényesült a gyár vezetőségének az a törekvése, hogy a gyárban szükségelt vas-, acél- és fémanyagokat maga állítsa elő üzemeiben és ezáltal függetlenítse magát a külföldi anyagszállításoktól. így 1896. évben megalakult a csepeli Fémárú, amely a lőszergyártáshoz szükséges réz- és sárgaréz anyagot, rézkohó, rézöntő és fémhengerművei útján állítja elő. Ugyanitt később egyéb gyártási ágazatokat is bevezettek. Ezekben az években kíséreteznek az azóta világhírűvé vált tábori mozgókonyhával, amely a háború előtt a gyárnak jelentős exportcikke volt, a háború alatt pedig hadseregünk ellátásában játszott fontos szerepet. A világháborút követő összeomlásban, 1919 év augusztusában a románok megszállták a csepeli gyárat és 1600 vasúti kocsival szállították el a legértékesebb készgyártmányokat, féltermékeket és gépeket, úgyhogy a gyárat szinte kiürítették. A románok kivonulása után az üzemet csak 400 emberrel lehetett újból megkezdeni. A békés állapotok helyreálltával a gyár alapítója, báró WTeiss Manfred még megérte azt az örömet, hogy kifosztott üzemeit talpraállíthatta és tapasztalt munkatársainak segítségével átszervezhette a legváltozatosabb közhasználati cikkek gyártására. Nagyvonalú irányítással megszabta a jövőbeni fejlődés útjait is, de az új tervek megvalósítására csak Weiss Manfred bárónak 1922-ben történt elhunyta után kerühetett sor. A gyár természetesen elsősorban olyan cikkek előállítására rendezkedett be, amelyeknek hazai termelése Ausztriától való elszakadásunk folytán kívánatossá vált. Az acélművet, amely a háború alatt kizárólag gránátokat készített, teljesen a kereskedelmi vasfélgyártmányok előállítására rendezték be, csakhamar megindult az új acélcsőgyár is, mely jelenleg Közép-Európa egyik legmodernebb és legszámottevőbb üzeme. A csepeli gyártelep egyéb üzemeiben a legváltozatosabb háztartási és gazdasági tömegcikkek gyártása indult meg, mint pl. zománcedények, öntöttvas zománcozott egészségügyi cikkek, központi fütésberedezések, gáz és villamos használati készülékek, mezőgazdasági gépek, kályhák, patkók, patkószegek és patkósarkok. 222
