Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata
Az újjáépítés kora. A nemzet kétszáz év vérzivataros küzdelemteljes élete után pihenésre, nyugodt, békés fejlődésre, munkára vágyódott, hogy amit ez a két évszázad elpusztított, újjáépítse és amit ezalatt az idő alatt a haladásban elmulasztott, pótolhassa. III. Károly és Mária Terézia hét évtizedes uralma volt ez a korszak, amelynek békés, nyugodt légkörében vármegyénk is hozzálátott az újjáépítéshez. Ez a korszak, mint a munkásember élete, tele van a szorgalom eredményével, de izgalmas eseményekben szegény. Az 1730-as évek vallási vitái okoztak mozgalmasabb eseményeket Pest-Pilis- Solt vármegye közéletében, különösen az 1731. évi királyi rendelet, amely a protestánsokra nézve sérelmes volt és amely rendelet ellen a megyegyűlésen éppen egy katholikus főpap Altban Frigyes gróf váci püspök szólalt fel, mondván, hogy a rendelet a katholikus hittel, a lélek üdvével és a szabadságokkal, jogokkal és kiváltságokkal ellenkezik. A király rossznéven vette a püspöknek a rendelet ellen történt felszólalását, maga elé idéztette őt és amikor az vonakodott a király előtt megjelenni, a püspöki javakat a megyével zár alá is vétette és büntetésből egy évig azok zár alatt is maradtak. A Mária Terézia uralkodása kezdetén megindult örökösödési háborúban Pest-Polis-Solt vármegye is, a,z egész nemzet példájára készségesen vesz részt, általános nemesi felkelést hirdet, maga is lovas és gyalogsereget állít fel és készséggel hozzájárul ahhoz, hogy serege külországokban is harcoljon. Az örökösödési háború első napjainak az izgalmai közepette tervezte Mária Terézia azt, hogy a háború tartamára Bécsből Budára költözik és ebből az alkalomból Pest vármegye rendjeihez fordul, azonban ezt a tervet nem valósította meg. Mégis szándéka nem maradt következmények nélkül, elegendő bíztatás volt az ahhoz, hogy a budai királyi palotát újjáépítsék. Mária Terézia uralmának idejére esik Budának további fejlődése azáltal, hogy a királynő a nagyszombati egyetemet ide helyezi át. Az ő uralmának idején kezdődnek azok a hatalmas építkezések megyeszerte, amelyek megteremtik a ma is meglevő oly kedves és megcsodált falusi barokk kastélyokat és nemesi kúriákat és más pompás középületeket. Maga a királynő többízben is ellátogat a vármegye területére, így közismert Gödöllőn és Vácott tett látogatása. II. József uralma alatt a vármegye éppúgy kénytelen engedni az uralkodói akaratnak, mint az ország más részei, de azért nem mulasztja el, hogy óvószavát ne emelje fel az alkotmányellenes intézkedések ellen. Kijelentik: „alázatosan és bizodalmasan őfelsége előtt, miképpen őket soha semmi sem fogja arra bírhatni, hogy alkotmányos jogaikról és kiváltságaikról lemondjanak.“ Ugyancsak magyar nyelvű feliratában a királyi helytartótanácsot arra kéri a vármegye, hogy a sérelmek orvoslására az 1723. évi 102. t.c.-hez tartsa magát. A II. József halálát követő mozgalmakban élénken résztvesz Pest vármegye. Gyűléseinek országosan viszhangja támad és az azokon elfoglalt álláspontja nem egyszer országszerte elfogadásra is talál. így sok vármegye teszi magáévá Pest vármegye rendjeinek azt az állásfoglalását, hogy II. József megsértette a pragmatica sanctiót, ezért az örökösödési kérdést újból rendezni kell. Mikor pedig II. Lipót 1723-ban közli a vármegyékkel, hogy a pragmatica sanctio értelmében veszi át az uralmat és biztosítja a rendek jogait és szabadságát: Pest vármegye szintén osztja a többi vármegye felfogását, hogy a királynak elődje öszszes intézkedéseit törvényteleneknek kell kijelentenie. Pest vármegye rendjeinek a királyi leiratra adott válasziratából azok az eszmék és gondolatok áramlanak felénk, amelyek akkortájt utat találtak maguknak Franciaországból hazánkba is és amelyekben a természetjogi bölcseleti felfogás, a francia enciklopedista gondolkodók szabadság eszméi és gondolatai tükröződnek vissza. Ezeket írja a vármegye válasziratában: „a nemzetek nyilván joga s azon társadalmi szerződés, mely szerint országok támadnak, bizonyítja, hogy a felségi jog eredetileg a népek birtokában létezik. E tétel, melyet maga a természet ír, mindenki szívébe azok sorába tartozik, melyekről az igazságos fejedelemnek kételkedni nem szabad. E fölségi jog a törvények által mérsékelt királyságba a törvényes fejedelem és a nemzet által közösen gyakorolt törvényalkotó gyakorlatba nyugszik.“ Ezeknek az eszméknek a hatása alatt állanak Pest vármegye rendjei a nemzeti gondolat mellé. Ezeknek a hatása alatt lesznek szószólóivá a nemzeti mivoltunkat kifejezésre juttató intézményeknek: a magyar nyelv bevezetésének a hivatalos használatba, s a nemzeti irodalom fellendítésének, különösen az ezt kifejezésre juttató színészek támogatására, a korszerű szabadságeszmék megvalósítására. És ekként mint mindezeknek az eszméknek, bátor szószólója odalendül az élre és lesz a nemzet vezető vármegyéjévé. A II. Lipót uralma elején megtartott országgyűléseken nem egyszer tették magukévá az ország rendjei Pest-Pilis-Solt vármegye álláspontját. A II. Lipót által kiadott új hitlevélnek ügyében Pest vármegye követeinek a nézete ment át a közvéleménybe. A vallási sérelmek ügyében is Pest vármegye álláspontja jutott többséghez. Pest vármegye kezdeményezésére számosán az 1790—91. évi országgyűlésen megjelent követek és főrendek 56
