Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata

együtt az ország szívében elterülő vármegyénké is. Jól tudta a török, hogy vármegyénk területének a birtoka, a Duna-Tisza közének az elfoglalása, a Duna középfolyása fölötti uralom kezébe adja a legfőbb közlekedési utat Ázsia és Európa között és, hogy ennek a fontos területnek a birtokbavétele szabad utat biztosít Európa szívébe.

Alig két évtizeddel Mohács után 1547-ben a pilisi és váci részek már adófizetői a töröknek és a dunai közlekedés két fontos pontja: Visegrád és Vác már a török uralom alatt. A mohácsi ütközet után véghezvitt első pusztítás nagy károkat okozott; a második, 1552-ben megismételt pusztítás pedig teljesen végigdúlja az egész Duna-Tisza közét és befejezi az első pusztítás alkalmából még épen maradt részek tönkretevését és ezzel megnyílik a vármegyénk egész területén a török hódoltság korszaka, amelynek csaknem másfél század után Buda 1686-ban bekövetkezett elfoglalása vet csak véget.

Budának, majd Pestnek 1541-ben történt elfoglalásával a megyének nincs már helye, ahol gyűléseit tartsa, ahol fönntartsa önkormányzatát, kénytelen tehát területéről elköltözve idegen vármegye területére áttenni működését- Így költözik el Nógrád megyébe és idegen vármegye földjén megkezdi azt a páratlan közjogi életet, amely a közigazgatási jog egyetemes történetében példa nélkül áll: a területnélküli Pest-Pilis-Solt vármegye él és továbbfolytatja működését, mint közjogi intézmény, amelyet megfoszthatnak ugyan területétől, de nem foszthattak meg a Szent Koronában gyökerező jogaitól és mint a nemzet testének szerves része, idegenben is tovább éli a maga alkotmányos életét.

Amíg a területétől megfosztott vármegye hol Fülek, hol Szécsény várában, némelykor Losoncon, vagy Gácson, de a leggyakrabban mégis Füleken folytatta a maga közjogi életét, addig a megyéjétől megfosztott területen berendezkedik a török. A török uralom is tudatában volt annak, hogy akié a Közép-Duna, azé a hatalom; aki birtokolja Pest-Pilis-Solt megyét, az uralkodik a többi részeken. Ezért intézményeinek legfőbbjeit a vármegye területére helyezi és innen, a vármegye főhelyéről, Budáról gyakorolja a hatalmát a hódoltsági Magyarországon. Pest-Pilis-Solt vármegye területe és a Kiskunság a budai szandzsáksághoz tartozott, amelynek közvetlen kormányzója maga a budai pasa. A török, ennek a területnek a védelmére nagy haderőt tartott fönn a megye különböző váraiban, erődítményeiben, mint Budán, Pesten, Vácott, Visegrádon, Zsámbékon, hol várakat tartott fönn, Hamzsabégen, Földváron, Ercsiben, Válón és Csákberényben, ahol erődített helyeken helyőrségek szolgálták a török uralom fennmaradását. A törokség a megye területén megteremtette sajátos hódoltsági életét. A földterületei hűbér birtokokra osztja föl, amiket fizetésképen ajándékoz az arra érdemes vitézeknek, akik adózás alakjában hajtják be a jövedelmet a föld népétől. Nagy súlyt helyeznek arra, hogy a behódolt terület jövedelmező adóalany legyen; e célra nagyszerű szervezetet állítanak föl, de emellett nem fektet súlyt arra, hogy a meghódított területen egyéb intézményeket is megszervezzen. A közigazgatás, az igazságszolgáltatás jórésze különösen a városokban és a magyarokra vonatkozólag magyar kezekben marad. A városok magisztrátusai, a falvak bírái továbbra is maguk szolgáltatnak igazságot a keresztények között felmerült vitás ügyekben. A török türelemmel viseltetik vallási ügyekben is, a népet vallása gyakorlásában nem zavarja. Türelme jelének kell tekintenünk azt, hogy a területétől megfosztott és idegenbe kényszerült Pest- Pilis-Solt vármegye továbbra is némi joghatóságot gyakorolhatott a behódolt területen. így pl. a megye hódoltsági területéről peres ügyekben az idegenben élő vármegyéhez fordulnak, amelynek éppen e célból az alispánja és négy szolgabírája mindenkor megválasztatott. Másik jele is volt a joghatóság gyakorlásának, így a vármegye több ízben elrendelte, hogy meghódított területének egyes helységei a meg nem hódolt részeken levő végvárak fenntartására adózzanak és ezeket az adókat be is fizessék. így pl. 1634-ben a solti részek 659 forint adót fizetnek, ugyancsak ezekre a részekre 1657-ben szintén vetnek ki adót; 1662-ben pedig erről a területről búzát szállítanak Fülek várába, ahol akkor a vármegye székelt. Nagykőrös, Kecskemét az 1600-as években jóformán állandóan adóznak a vármegyének.

Általában a jogi kapcsolat a vármegye és területe között a hódoltság idején sem szűnik meg teljes egészében, a törvények és törvényes szokások tovább is élnek és az idegenbe menekült vármegyei intézmény fenntartja a kapcsolatot régi területével úgyannyira, hogy pl. 1659-ben az egyik szolgabíró a török hódoltsági területen törvényt is hirdet ki. Hogy a török hódoltság idején nem aludt ki teljesen a magyar élet a megye területén, annak példáját látjuk Kecskemét városa történetében is. Itt a hódoltság ellenére is virágzó városi, kereskedelmi élet fejlődik ki s a török hódoltsági idők vetik meg Kecskemét területi terjeszkedésének az alapját is. Kecskemét a török hódoltság legelejével, a török császári kincstár adófizetője lett és bár török helyőrsége volt, a városi lakosság megtartotta önkormányzatát. — Ipara, kereskedelme fejlődésnek indult. Kőrössel és Cegléddel szövetkezve önmaga intézi belügyeit, a három város törvényszéke együttesen szolgál50