Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata

valósággal beékelődik Pest vármegye területébe és hol összefüggő darabokban, hol megszakítá­sokkal körülöleli Pest és Solt megye határait, sőt azokon belül is egy-egy foltban ott találjuk Kiskunság egyes részeit. A Kiskunság területén három város, nyolc nagyközség és számos puszta állott és áll. Három székre oszlott meg ez a terület, a halasi, a kecs­keméti és mizsei szék. A halasi szék egyben a Kiskunság központja, magában foglalta a két kunsági várost, Halast és Félegyházát és a Kunság első beosztásában is különálló székként szerepelt. Ez a szék az első kun település idején keletkezett. Halas és Félegy­háza városokon kívül 25 helység és puszta tarto­zott a szék területéhez. Ezek közül névszerint megemlítjük Agasegyházát, amelyről 1353-ból vannak okleveles adatok, Köncsögszállása (ma Köncsögpuszta), amely a Kuncheg (Köncsög) nemzetség szállásbirtoka volt; Majsa, amelynek ősi neve Mayossa István-szállása, Majosszállás. Maga Halas városa kétségkívül az első kun szál­lásokhoz tartozott, bár ennek írásos emlékei nin­csenek. Első oklevelünk, amely Halas városát említi, 1408. évből való, amikor Zsigmond király ott tartózkodván, intézkedéseket tett peres ügyekben. Alig pár évvel később 1439-ben Albert uralma idején már mint város fordul elő oklevele­inkben. Kézenfekvő tehát, hogy régebbi település, amely jelentős szerepet játszott a környező vidék életében, egyébként nem említenék az oklevelek mint várost. A XV. század folyamán számos okle­vél emlékezik meg a halasszéki kunokról és a kunoknak nem egy ügyében történik intézkedés Halas városából. Ugyancsak a XV. században Halas városa a Hunyadi család birtokába kerül, s Mátyás király halála után keletkezett zavarok­ban a fellázadt fekete sereg itt keresett menedé­ket a Halas körül fekvő homokpusztákon. A láza­dók leverésére kiküldött Kinizsi Pál 1492-ben Halas mellett verte széjjel a fekete seregnek lázadozó katonáit és itt vetett véget a felkelésnek, amely az első állandó magyar hadseregnek gyá­szos végét is jelentette. A halasi kunszék másik városa Félegyháza, a honfoglalás előtti időkben is lakott hely és őseink első szállásbirtokként letelepedésre hasz­nálták ezt a helységet. A kunok betelepítésükkor birtokukba veszik a várost, amelyet a török hódoltság teljesen elpusztított. Nem lehetett jelen­téktelen hely, mert a Duna-Tisza közének fontos közlekedési útja mentén feküdt, amely országút a Tisza és Duna között egyik legfontosabb keres­kedelmi út volt. írásos emlékek hiányában a város középkori történetéről keveset tudunk. A halasi szék mellett másik széke a Kis­kunságnak a kecskeméti szék. Maga Kecskemét városa sohasem volt a kunok birtokában, de azért a XV. századtól kezdődőleg a város körül elterülő kun szállásoknak ez a város a középpontja. Ez a kun szék kiterjedt mintegy huszonöt helységre, pusztára. Ezek közül megemlítjük Burgánszállást, kunjainak védlevelet állít ki Zsigmond király 1423-ban; Fülöpszállást, amelyet egyes történet­írók szerint már II. István 1124-ben betelepített kunokkal és így a legrégibb kun szállás lenne. Kenderes, Kerekegyháza, Orgován, rajtuk kívül a kecskeméti kun székhez tartoznak még Kara és Kocsér és külön tagszámba ment Lacháza, amely, mint állítják, egykor magának Kuthen kun ve­zérnek volt a birtoka és Kun László királynak is kedvelt nyári lakóhelye, s mint ilyen színhelye a szomorú emlékű eseményeknek, amik Kun László életében lezajlottak. A kecskeméti kunszék főhelye, Kecskemét, fontos gócpontja a Duna-Tisza közötti terület középkori életének. A terület fő közlekedési útjá­nak értékes vámszedőhelye nagy kereskedelmi forgalommal, épp ezért uralkodóink veszik bir­tokukba a várost. A XV. század folyamán a Hu­nyadi család tulajdonába megy át és ekkor szín­helye annak a történelmi jelenetnek, amely V. László király és a két Hunyadi testvér között 1456-ban lejátszódott. Ugyanis, amikor V. László király nagybátyjának, Ciliéinek a meggyilkolta­tása után a Délvidékre utazott, Kecskeméten átutaztában ismételten megesküdött a két Hunyadi testvér, László és Mátyás előtt, hogy nagybátyjá­nak a meggyilkolásáért nem áll boszút. Kecskemét Mátyás király halála után szintén prédául esik a fellázadt fekete hadseregnek. Még szomorúbb nevezetességre tesz szert 1514-ben, amikor Dózsa György alvezére és tanácsadója a Nagybotú Lő­rincnek nevezett Mészáros Lőrinc Kecskemét vidékének a lakosságát szintén fellázította. A mizsei kunszék Lajosmizsétől Fülöpszállásig ter­jedt el és Galgóczy Károly szerint Kunszentmik­­lós is ehhez a székhez számítódott. A székekre oszlott Kiskunság különállását egyes kisebb időszakok leszámításával a történe­lem folyamán a legújabb időkig megőrizte mind­addig, míg az ország újabb alkotmányos berende­zettsége a különálló jogi testeknek megszünte­tését szükségessé nem tette. Ekkor az ország­­gyűlés a Jászkun kerületek önállóságát megszün­tette, megyei keretekbe sorozta be azokat. Így szűnik meg az 1876. évi 33. törvénycikkel Kiskun­ság önállósága is és a háromszázaddal azelőtt egyesített három vármegyéhez, Pest-Pilis és Solthoz, mint Kiskun megyét csatolták hozzá és azóta osztja azok közös sorsát. 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom