Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata
házi intézményei is voltak a vármegyének, így pl. a váci ú. n. Boldogasszonyról címzett kúti kisprépostság, amely állítólag azon a helyen alapíttatott, ahol Géza és László hercegek Vác nevű remetével való találkozásukkor megjelent egy csodaszarvas és ennek emlékére a találkozás helyén levő kútnál, forrásnál kápolnát emeltetett Boldogasszony tiszteletére és az erről nevezett prépostságot alapította. Másik történelmi emlékű egyházi intézménye a mogyoródi Szent Márton püspökről elnevezett apátság. Az apátságot Szent László alapította még herceg korában a Mogyoródnál vívott csata emlékére. Mint a Képes Krónika mondja, mikor Géza és László Salamonnal vívott küzdelmükben Mogyoródnál szembenállottak a királlyal, Szent László a csata előtt térdreborulva fogadalmat tett, hogy győzedelem esetén a csata helyén Szent Márton tiszteletére templomot emel. A bencéseknek alapítottak itt apátságot, amelyet a török hódoltság viszontagságai szüntettek meg. Az egyes apácarendek is hatalmas intézményekkel és birtokokkal szerepelnek a megye területén. A Nyúl-szigeti (margitszigeti) Domonkos apácákat különösen pártfogásukba vették királyaink és főiiraink, akik hatalmas birtokadományokkal mozdították elő a nőnevelés terén kifejtett áldásos munkásságukat. Ennek a rendnek nemcsak Pest vármegyében, de a pilisi részeken és másutt is voltak jövedelmező birtokaik, amiknek segítségével teremtették meg híres margitszigeti kolostorukat. Ugyancsak ilyen kiváló tevékenységű apácarend volt az óbudai apácáké, akiknek Nagy Lajos király anyja, Erzsébet királyné a pestmegyei Cegléd városát, ezt a hajdanta királyi birtokot adományozta. Sőt az ő tulajdonukba került a XIV. sz. folyamán ugyancsak adományképpen az ősi Kartal nemzetség Kurzán, vagy Korzán vára. Egy harmadik híres nőnevelő rend volt a budai Beguinák rendje, amelynek számottevő kolostora szintén fontos intézménye volt a vármegyének ebben a korban. Pest vármegye középkori életének a képéhez tartozik birtokviszonyainak az ismerete is. Mint Csánky Dezső híres művében fejtegeti, Pest megye a kisnemesek vármegyéje volt. Nagyobb uradalmat egyetlen család, a Rozgonyiaké birtokolt, a megye többi részét a kisnemesek birtokolták s amit ezek nem foglaltak le, az a király, illetve a királyné birtoka volt, mint pl. a sokszor említett Csepel-szigete, mely Árpád nemzetségi birtok, a családi uradalom, vagy Zsámbék, Sári, Kecskemét vidéke, a királyné birtoka, amely utóbbiak egyik részén a későbbi idők folyamán a kunok települtek meg. A honfoglaláskor Pest megyében letelepült törzsökös családok közül meg kell emlékeznünk több nevezetes nemzetségről. Ilyen kiváló ősi nemzetség az Ákos-nem, amelynek egymagának volt Pest megye területén ősi fészke, nemzetségi monostora, a már régen elpusztult Ákosmonostora a mai Hévízgyörk közelében. Az Ákos-nemből eredett számos kiváló magyar család: Bebek, Erne, Micsk, Pocsai, Álmosdi-Csire és a többi. Másik jelentősebb nemzetség a Bicske-nem, amely a honfoglalás idején a Tápió partjait szállotta meg. A megye legősibb nemzetségeihez sorolandó a Kartal, másként Kurzán nemzetség. Őseként Anonymus Árpádnak egyik vezérét Kurzánt említi, aki a mai Óbuda táján alapította Kurzán várát, amelyet — mint fentebb mondottuk — Erzsébet királyné Nagy Lajos anyja az óbudai apácáknak adományozott. A nemzetségnek Kartalon a Tápió mentén, Pomázon, Fel-hévízen voltak birtokai. A Káta végzetű helységnevek az ősi Káta nemzetség nevét őrzik maiglan is. Nem magyar eredetű, de magyarrá lett az Olaszországból Kálmán király korában ide származott Rátót nemzetség, amely a Váctól délre elterülő részeken honosodott meg; késői utódaiból nem egy emelkedett nádori méltóságra. A felsorolt magyar nemzetségek mellett a középkor derekán feltünedeznek az Ácsai, az Országh, Szántai, Laczk, Némái Kolos, Kompolti, Bekény, Tárnok, Pohárnok, Farmos, Laczkfy, Ecseri, Ordas, Gyáli Kakas, Dabasi, Kükéi, Botos, Inárcsi, Maróti, Deső, stb. középbirtokos nemes családok. Pest vármegye népességét illetőleg szolgáljon tájékozásul a középkor végéről a XV. sz. utolsó éveiből való adólajstrom adata, amely szerint a megye területén összeírtak 4097 és fél adózó köteles portát, összehasonlításul ideírjuk, hogy a három megye portaszáma 8792 és fél, tehát Pest megye csaknem a felét tette ki ennek a portaszámnak. Pilis megye. Voltakép „Visegrád vármegye“ néven fordul elő a legelső oklevelekben. Pilis, mint a pilisi külön ispánság neve szerepel. Ennek magyarázata az, hogy Szent István a királyi udvar ellátására udvari gazdaságot szervez és zárt területi egységet alkotó külön nagyobb birtoktesteket állít föl, amilyen többek között a pilisi uradalom, amely nem ugyan Szent István idején, de a későbbi időkben erdőispánok, udvarnokispánok vezetése alatt állott-Ez a kezdetben Visegrád, majd később Pilis vármegye a mai Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye dunántúli részét foglalta el és a XIV. sz. közepéig, 40
