Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Pest-Pilis-Solt-Kiskún vármegye történetének foglalata
fővel és karosszékben ülve, mint koronázáskor a király, emeltetnek magasba, szintén Pest megyének ebből a különleges egyedülálló közjogi kiváltságos helyzetéből származtatja. Ez a kiváltság nagy értékű volt századokon át, előnyére szolgált a vármegye nemességének. Azonban hátrányos voltát is éreztette a nemesi önkormányzati vármegye későbbi fejlődési korszakában, mert amíg más vármegyékben az önkormányzat folyamatos fejlesztésében a királyt képviselő és személyesítő főispánnal szemben a vármegye nemessége az alispánt a maga személyesítőjének állítja lassanként előtérbe, mint az önkormányzat legelső tisztviselőjét: addig Pest megyében főispán és alispán nem lévén, ez a szerv a megye életéből jó időre kikapcsolódik. Ez az oka annak, hogy vármegyénkben a nemesi önkormányzati szervezet fejlődése késedelmet szenvedett s ekként jó ideig az országos mozgalmakban nem vett oly mértékben részt, amint azt a helyzeténél fogva kellett volna tennie. Pest vármegye eme kiváltságos helyzetének is voltak ellenségei. Különösen a budavárosi várnagyok voltak azok, akik hatósági jogokat kísérelnek gyakorolni a megye fölött, amint azt az 1659 évi 76. cikkéből sejteni lehet. Ugyanez a törvénycikk mondja ki azt, hogy Pest-Pilis és Solt megyék főispánsága az akkori és a jövendő nádoroké, ezek gyakorolják a főispáni jogokat a három vármegyében. A kiváltságos helyzetű Pest vármegye nevét főhelyétől, Pestvártól, illetve várostól vette. A szláv nevű város a Duna mindkét partján áll. A Szent Gellért hegy előugró szikla ormánál, a folyam jobb partján álló rév és a vele szemben levő baloldalon, a mai városház, vármegyeház környékén álló vár együttvéve Pest, Pestváros és Pestvár. Mind a kettőnek a neve Pest. A jobboldali rész lakói mohamedán vallású bolgár izmaeliták; a tatárjárás pusztításai után már németek települtek meg, akik a „Pest“, (barlangot, sziklát jelentő) szláv szót „Ofen“ névre fordítják le. Innen Buda Ofen német neve. A balparton épült rész, a mai Pest, hosszú ideig csak a jobboldalon levő Pest városnak függelékeként éli életét, kevesebb jelentőséggel bír, mint a jobbparti rész, de épp ennek köszönhette a német telepesítésű jobbparti Pesttel ellentétben magyarabb jellegét. A balparti Pest városias jellegét Zsigmond királytól nyerte, emelkedése pedig Mátyás király nevéhez fűződik. Ekkor veszik körül kőfallal. A középkorban a Nagyboldogasszonyról nevezett temploma (a mai eskütéri plébánia templom), amely a vár területén feküdt, a domonkosok temploma, a ferencesek és az ágostonok kolostorai, valamint Szent Miklós temploma említtetnek. A középkori vármegye szervezete szoros kapcsolatban állott az egyházzal. Az egyházi szervezet azonos beosztású volt a politikai beosztással, a megyei szervek pedig együttműködtek az egyházi szervekkel. Együtt bíráskodtak igen sok peres ügyben, együtt tartottak vizsgálatokat, a pápai, illetve egyházi tized szedésénél is együttműködtek az egyháziak és a világiak. Innen van az, hogy a középkor folyamán az oklevelek a megye főispánját nem egyszer „comes parochialis“-nak is nevezik, ami világos jele az egyházi és megyei szervezet szoros kapcsolatának. A szoros értelemben vett Pest megye legnagyobb része a pesti főesperesség kerületébe esett, amely a váci püspöki megyébe volt bekebelezve. Voltak a vármegyének részei, amelyek a váci, vagy a csongrádi főesperességhez tartoztak, amelyek szintén a váci püspöki egyházmegyének a részei voltak. A váci püspöki egyházmegye szentistváni alapítású, egykorú alapítás Pest megyével, ősi székesegyházát I. Géza királyunk építtette és, Kézai krónikája szerint, maga is ott temetkezett. Ez a székesegyház volt 1190. év nagyböjtjén a színhelye az Imre király és II. Endre között kitört testvéri viszály egyik történelmi jelenetének. Vác akkori püspöke, Boleszló, Endrének egyik főhíve volt, az ő őrizetében volt Endre pártjának a levelezése. Amikor Imre király erről értesült, Vácra sietett és mind a levelezést, mind pedig az ott összegyűjtött kincseknek egyrészét követelte a püspöktől. A püspök nem engedelmeskedett a király parancsának, ezért a király a székesegyházba menekült püspököt káptalanja köréből az egyház oltáráról erőszakkal kivonszoltatta a templomból, a bezárt kincstárt kinyittatta és elvitette onnan Endre pártjának a levelezéseit, valamint a leleszi kolostor alapítására szánt kincseket. A mélyen megsértett és megbántalmazott püspök III. Ince pápához fordult Imre király elleni panaszával. A pápa komoly dorgáló levélben intette meg a királyt. A király csak vonakodás után volt hajlandó kiengesztelni a pápát s Boleszló váci püspököt is. Vácnak ez a székesegyháza 1241-ben az év fekete vasárnapján, amikor a tatárok siralmasan feldúlták Vác városát, a várossal együtt elpusztult. A tatárok a papokat kardélre hányták, a város polgárait, asszonyait, leányait elhurcolták vagy tűzbe vetették és siralmas végre jutott egész Vác városa. A megye területén a hitélet emelésére több helység szolgált, ezek közül okleveleink megörökítették Félegyháza, Kerekegyháza, Nyáregyháza, Mogyoród stb. nevét. Általában véve feltehető, hogy az „egyházak“ végzetű, valamint az egyes szentek neveit viselő helységek mindenikében volt templom és pap. Nevezetes egy89
