Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai

tárásban látható a pusztaszentlőrinci kavicsbányá­ban. E feltárás szelvénye felülről lefelé a követ­kező: futóhomok, pleisztocén kavics, levantei kavics, pontusi agyag. A kavicsbánya falai függő­legesek, átlagos magasságuk 8 m. A levantei kavi­csok között homok is van. E homok sokszor len­csés helyzetű, ezen rézsútos folyami rétegzés is megfigyelhető. A kavicsok anyaga túlnyomóan lapított alakú kvarc. Mellette kvarcporfir, gránit, gneisz, granulit, pegmatit kavicsok is találhatók itt, ezeket részben alpesi területről hozta folyónk. Természetesen van e kavicsok között olyan is, mely közeli területekről jutott ide. így andezit kavicsok is találhatók henne. Ezek a Szentendre— Visegrádi hegységből származnak. A kavicstelep alján feltűnő nagyságú andezit görgetegek van­nak, amiből az következik, hogy a Duna a levan­­tikum elején nyeste át a Visegrádi szorost. E kavicsban Mastodon arvernensis és Mastodon bor­som fogak találhatók. Ezek bizonyítják levantei korát. A Mastodon a miocénben jelent meg, a pleisztocén elején halt ki. A Mastodon egy oldal­ágából fejlődött a pliocénben az Elephas, mely még ma is él. E feltárás tanúsága szerint az ősduna gyak­ran változtatta medrét, sodrát. A kavicsot t. i. a víz sodra, a homokot pedig a sodrán kívül folyó csendes víz rakja le. A felsorolt helyeken kívül még sok területen lerakta kavicsát a Duna. Pilis­­maróton látjuk e terraszt jól kivehető állapotban. Megtaláljuk Pilismarót és Dömös között. Visegrá­­don a Kálvária kavicsai jelzik szintjét elmosódott nyomokkal. A visegrádi Várhegy, Nagyvillám és Kisvillám védett öblözeteiben jelentkezik, meg­vannak nyomai Dunabogdány, Nagymaros, Zebe­­gény között is. A Zebegény feletti Kerekhegy meg­felelő magasságából sem hiányzik. A pomázi Maj­­dán platóján is láthatók e kavicsok. A kavics­­terraszból megállapítható, hogy a levantei időben a Kis-Alíöld és az Alföld tavas, mocsaras vidékét a Duna mikor kötötte össze. Az bizonyos, hogy a pannoniai idő elmúltával a Duna 80 m-rel maga­sabban folyt mai medre felett. Ópleisztocén szint (fellegvári terrasz). A pleisz­tocén (diluvium), vagy amint köznéven ismer­jük a jégkorszak, elején a Duna felhalmozott, ami abból következik, hogy kavicsa zavartalanul fekszik a levantei kavicson. A pleisztocén kavicsok nagysága feltűnő. Ezek a kavicsok sokkal nagyob­bak, mint a levantei korból származók. E tényből következik, hogy a Dunában sokkal nagyobb víz­tömegek folytak e korban, mint az előzőben. E jelenséget a jégkorszakkal hozhatjuk kapcso­latba Nevezetesen olvadáskor hatalmas mennyi­ségű víz hömpölyöghetett itt s rakta le a kavicsot. E szintet a morfológusok fellegvári terrasznak hívják. A basaharci téglagyártól délkeletre Pilis­marót felé, a fellegvári terraszok nagyon szépen megmaradtak. Ez a terrasz legjobban a basaharci téglagyár agyaggödrének délkeleti szárnyán lát­ható. Itt a terraszkavics, amint azt Kéz A. tanul­mányából tudjuk, 136—138 t. sz. f. magasságban fekszik. E kavicsot 10—12 m lösz borítja. Ezért külső megjelenésében a terrasz 150 m t. sz. f. magasságú. Kavicsai között már sok a közeli eredetű mészkő és andezit. Ez a terrasz legjobban a Basaharc és Pilismarót közötti Bitóc dűlőn fejlő­dött ki. Dömös felett is nyomozható ez a terrasz. A Lepence patak torkolata közelében érdekesen jelentkezik a patakmeder bal partján a nagy ande­zitbányában. A bánya felső peremén az andezit vízszintes síkban végződik. E vízszintes felületen hatalmas andezit görgetegek fekszenek. Ez a Dunának vagy a Lepence pataknak egyik szikla­­terrasza- A Lepence patak torkolatának szom­szédságában a Duna nagy pusztítást végzett, erő­sen átvágott erre a partra s így elpusztította az idősebb terrasz maradványát. A Salamon torony alapja jelzi a fellegvári terrasz szintjét. Tovább délfelé haladva több hely­ről vannak adatok, melyek a fellegvári terrasz jelenlétét bizonyítják. Tahi közelében is jelentke­zik e színt. Szob felett is szép kifejlődésben tanul­mányozható, átnyúlik az Ipoly túlsó oldalára. A fellegvári terrasz kavicsai között van sok kvarcit és számos vulkáni kőzet. E terrasz foltjait meg­találjuk még Zebegény körül, a nagymarosi öböl­ben, de itt gyakran 15—20 m lösz borítja azokat. A budai kiscelli párkánysík 144—150 m között fekvő kavics- és homoktelepe is ide sorolható. A kiscelli fennsíkon a kavics a kiscelli agyagon fekszik, egyúttal fekvője e kavics az ottani édes­vízi mésztufának. Ujpleisztocén szint (városi terrasz). Az ópleisz­tocén vagy fellegvári terrasz szintje alatt, 113— 117 m t. sz. f. magasságban fekszik az úgyneve­zett városi terrasz. Azért nevezte ezt Cholnoky városinak, mivel ez a terrasz kiválóan alkalmas terepnek bizonyult városépítési célokra. Visegrád mélyebben fekvő része is ezen épült. A Salamon toronytól kezdve e terrasznak nyoma vész, a Duna teljesen alámosta a Kisvillám, Mogyoróhegyek lábát. A szentendrei sziget északi végében kis­oroszi község nagyon megközelíti a városi terrasz szintjét. A dunabogdányi templom — írja Kéz A. — a városi terraszok egyik lösszel borított darab­ján áll. Dunabogdány alatt a Csódihegy aljában hosszabb darabon látható a városi terrasz egy darabja. E terraszt itt lösz fedi. Szob és a Rózsás hegy között a városi terrasz megközelíti a Dunát. 31

Next

/
Oldalképek
Tartalom