Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai
Itt a kavicsban három felnőtt mammut fogat, egy mammut borjú fogat és egy mammut borjú agyarat leltek 1930-ban. Ugyaninnen több más ősmaradvány is előkerült. E leletek nyomán vált e terrasz kora pontosan meghatározhatóvá. Nagymaros középső része is ezen a terraszon épült. Vác is a városi terraszon épült. Déli határa szélén a Kodak gyártól délre a kavics és homokbányában is e szintbeli terrasz anyagát bányásszák. Óalluviális terrasz. Hogy mikor volt a pleisztocén Duna felhalmozó működésének vége, arra nézve — írja Schafarzik — nincsen adatunk, valószínű azonban, hogy ez az alpesi eljegesedés csúcspontjával esik össze. Ezután az eddigi építő Duna romboló lesz, elpusztítja a levantei pleisztocén terraszokat, innen van az, hogy azok csak a szerencsésebb, védettebb helyeken maradtak fenn. A pleisztocén végén kevesebb lévén a csapadék a korábbi folyami homok futóhomokká lesz. Ekkor indul meg az ÉNy—DK irányú bucka vonulatok kialakulása is. A lősz keletkezés is ekkor indul meg. A buckaképződés még ma is folyamatban lenne, ha a talaj nem került volna megmunkálás alá. Ebben az időben a Duna újabb terraszt rak le. Ez szélesebben fejlődött ki Basaharc és Pilismarót alatt, Dömöstől Visegrádig keskenyedik. A visegrádi Várhegy alatt nincs meg, de Szentgyörgy pusztától délkeletre ismét jelentkezik. Magassága jól látható a szentendrei sziget felső csúcsán addig, amíg azon a futóhomok meg nem jelenik. Még azt említem meg, hogy fővárosunk vizét részben ebből a kavicsszíntből, részben pedig a városi szintből nyeri. A további idők során a Duna lassan kivájva medrét, elfoglalta mai helyzetét. Jelenlegi „0“ pontja a Lánchídnál 96 m t. sz. f. magasságban van. A pleisztocén lösz képződése. Már említettük, hogy e kőzet keletkezése a pleisztocén végén indult meg. Ez a kőzet finom szemecskékből áll. A szél hozta északnyugat felől, ép ezért a dombok délkeleti oldalain, tehát a szélárnyékos helyeken inkább látható, mint az északnyugati oldalakon. A szél szitáló szűrő folyamata elválasztotta a porszemecskéket s a finom, könynyű szemecskéket csak ott rakja le, ahol a szél teljesen elcsendesedik. A könnyű port az újból keletkező szél tova fújja, ha nem köti azt meg a növénytakaró. A fűszálak közt megülepedik a por s növeli a talajt. A por lassan elfedi a füvet, ez után új növénytakaró keletkezik rajta. Ezért láthatunk a löszben számos csövet, egykori fűszálak üregeit. A lösz világos sárga színű, szögletes kvarc szemecskékből, agyagpelyhekből, csillám pikkelyekből, mész- és barna vasérc részecskékből álló rétegzetlen tömeg. Amint már említettük, felszívja a vizet. A víz a benne lévő meszet feloldja. Az így feloldott mész mint a gyökércsövecskék meszes kitöltése vagy mint lösz baba (konkréció) jelentkezik. A lösz pusztai éghajlatra vall. Földünk számos területén keletkezett a pleisztocén végén. A Föld korábbi korszakaiban is puszta jellegű területeken keletkezett. Kínában 2Q0—600 m vastagságot is eléri. Ugyanitt 2000 éves sírokat is a lösz fedi. Megyénk területén Aquincumot, az egykori római város romjait is lösz alól ásták ki. E példák azt igazolják, hogy a lösz képződése a jelen időkig tart. A löszből nagyobbmennyiségű steppei éghajlatra valló kagyló, csiga került elő. Hasonlóképpen innen került elő a mammut, az Elephas primigenius, melynek testét gyapjas szőr borította, agyarai 4—6 m hosszúra nőttek meg s az ősember vadászott rá. A dunaföldvári löszből égetett mammutcsontok kerültek elő az ősember tűzhelyéről. A löszből előkerült a Rhinoceros, pézsmatulok, sarkiróka, iramszarvas, a vadló, a vadszamár, az örvös lemming, a füttyentő nyúl és az ürge számos maradványa. E kőzet megyénkben igen sok helyen megvan. Amint a térképen is látható, a lösz a síkság nagy összefüggő területeit borítja, a hegyvidéken főleg délkeleti lankákon látható. A lösznek többféle fajtája különböztethető meg. A típusos lösz és a homokos lösz mellett Horusitzky H. löszagyagot és löszhomokot különböztet meg. Amíg az első kettő valódi lösz, addig az utóbbi kettő csak átmosott lösz. Mocsárlösz elnevezéssel is illetnek egy kőzetet, ez átalakult lösz. Több-kevesebb agyagot tartalmaz. Gyakran rétegződést mutat. Színe változó, néha vörösesbe, barnásba megy át s nincs meg a függőleges elválásra való hajlamossága, mint a típusos lösznek. Erről a lösz fajtáról csupán azért teszek említést, mivel Vácott is megvan, ahol a városi terraszon nyugszik, de azért is említésre méltó e lösz, — írja Rotarides — mivel gyakran ez képezi a típusos lösz alapját. Budapest Székesfőváros vízellátása. A városi terraszok Káposztásmegyertől Vácig követhetők. A Palotai és a Szentendrei szigeten is fellépnek a kavicsok, ezek azonban már az óalluviális szintbe tartoznak. E kavicsréteg általános vastagsága 7 m, alatta miocén, felette pedig agyagos, iszapos kőzet terül el. E kavicsréteg tiszta és bőséges mennyiségű vizet tartalmaz. Fővárosunk vízellátása e kavicsréteg vízmennyiségéből 32
