Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
élelmiszerrel, szárnyassal kellett megajándékoznia. Két urasági hajdú ellátását is a lakosság biztosította, sőt később négyre emelkedett e hajdúk száma, A lakosok csak urasági engedéllyel űzhették a halászatot és vadászatot, de a faizásnak és a nádiásnak szintén ezt az előfeltételt szabta a szerződés. Az éjjeli őrség fenntartása a város terhei közé tartozott és az itt megforduló idegenek állandó ellenőrzését is elvállalta. A népesség számának növelését új családok betelepítésével Ígérte a város. A kocsmai-, malom- és húsvágási jog az uraság birtokában marad, de a lakosság bérbe veheti. Kötelezi magát még a fegyveres őrség megszervezésére, továbbá közös csordapásztor tartására, ami a gyermekek rendes iskolázását hivatott előmozdítani. Mindezen elvállalt kötelezettségen felül a város befolyást biztosított az uraságnak a bíró választásánál. A szerződés csak akkor vesztette érvényét, amikor 1836-ban az úrbéri törvény szabályozta a szabad jobbágyok jogviszonyait. A szerződéskötés évében bérelte ki a város a környező pusztákat, később még újabb területekkel bővítette bérletét. így keletkeztek Csertő, Csornát, Drágszél, Gyűrtelek, Szarvas, Hilye, Negyven, Kisülés, Halom és más kalocsai szállások, melyek a mohácsi vész előtt még virágzó községek pusztává lett földjein keletkeztek. A lakosok számára felparcellázták a bérletet, úgyhogy 6—26 hold szántóföld és 12 hold kaszáló jutott egyre-egyre. A szántóföldi művelés azonban csak a parti földeken volt gyakorolható, mert az áradások miatt víz borította a mélyebb fekvésű részeket. Az okszerű gazdálkodást azzal mozdították elő, hogy kötelezték a gazdákat megfelelő számú jószág tartására. A nagyobb kiterjedésű legelők lehetővé tették, hogy többen juhtenyésztéssel foglalkozzanak. Nem tartozott ritkaságszámba az olyan gazda, aki időnkint 300-nál is több juhot legeltetett. Az állattenyésztés mérvéről elég világos képet nyújt egy 1769-es összeírás. E szerint 687 gazda tulajdonában 1182 ökör, 918 tehén, 1488 üsző és borjú, 875 ló, 481 csikó, 2596 birka, 1132 bárány, 978 fajsertés, 491 hizó, 629 méhcsalád volt. Azokat a bérlőket, akik régebben szőlőföldnek használt területen gazdálkodtak, szőlő telepítésére kötelezték. így aztán például a halomi bérlők körülbelül 13 kát. holdnak megfelelő parlagot telepítettek be szőlővel. A szakmáriak, a homokmégyiek és a kalocsai Öreghegy bérlői szintén nagyobb területet vettek szőlőművelés alá. A bérösszeget a város szedte be. 1713-ban 600 forintot fizettek, egy félszázad múlva éppen az ötszörösét, 3000 forintot. A távoleső bérletekre vezető utak állapota és általában a földek nehéz megközelíthetősége miatt a városból nem lehetett gazdaságos földmívelést folytatni. Ügy oldották meg tehát a kérdést, hogy bérletük területére is építettek lakóházat, így keletkeztek a Kalocsa körüli községek. A XVIII, század harmadik negyedére nagyjában kiépült a város. Az ezidőből fennmaradt térkép tanúsága szerint 1772-ben már a Vajas és Kígyós között elterülő városrész, mely főleg a középületeket és a telepesek házait foglalta magában, szépen kiépült. Itt volt a híres Nagy-utca, a Burgundia városrész, a Kisutca, a Kukorica-város és a temető határában fekvő Újváros. A templomokon, a piaristák, a város és az uradalom épületein kívül kb. 550 háza volt Kalocsának. 1828-ban igen sok ház esett a tűzvész áldozatául, úgyhogy a megindult újjáépítésnél egész utcákat rendeztek át a város szabályozásának és szépítésének szem előtt tartásával. De a város igazi fejlődése és csinosodása csak az 1850. évi tűzvész után indult meg. Ekkor 124 ház lett a tűz martaléka és a szépítő bizottság a leégett házsorok helyébe egészen új, egyenes utcákat építtetett. Azokat a régi házakat, amelyek a rendezés útjában állottak, vagy megrongálódottságuk miatt kirítak szomszédaik közül, lebontották és tulajdonosaiknak új házhelyet adtak helyettük. így nyíltak meg az akkori közlegelőn modernebb utcák, melyek a Kígyóson túli rész keletkezését eredményezték. A Vásártéren túli házsorok csak újabban épültek fel. Virágos fa alatt Kalocsán, (Foto: Eötvös)
