Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
Minthogy Cegléd határában csak ötletszerűen végeztek régészeti kutatásokat, vajmi keveset tudunk a terület őskoráról. Mint más városok körül, itt is előfordult bizonyos ásatások alkalmával építkezéseknél, hogy a csákány, ásó napfényre hozott őskori agyagkorsókat, kőbaltákat, sőt még agancsokat is, de mindebből nem következtethetünk másra, mint arra, hogy Cegléd környékén már a legrégibb időkben is éltek, tanyáztak emberek; hogy azonban milyen viszonyok között léteztek, azt csak rendszeres ásatások tudnák feltárni. Az sem valószínű, hogy rómaiak éltek volna valaha ezen a vidéken. Cegléd birtokában van ugyan néhány pénzdarab a római korból, errenézve azonban az a tudósok véleménye, hogy a római pénzek adásvétel útján kerültek erre a tájra. 1290 március 5-én kelt az az oklevél, amely elsőízben említi Ceglédet. Ezt megelőző adatunk nincsen, holott biztosra vehető, hogy már jóval előbb lakott terület volt, mégpedig az ország előrehaladottabb igényű helysége lehetett, mert Kun László király szívesen tartózkodott itt. Hatvannyolc esztendővel későbbi okmányokban egyformán királyi birtok Cegléd, s mindannyiszor olvashatjuk, hogy igen régi idő óta kedvenc tartózkodási helye az uralkodónak. A tatárjárás után is teljes épségben, sértetlenül maradt meg Cegléd, amint ezt több feljegyzés bizonyítja. Jóval később említik, hogy templomok romjai láthatók a távoli határban. A szőkeegyházi és kishegyesi egyházak templomai lehettek ezek, ugyanígy a sőregi határban a Boldogságos Szűz temploma és a szelei határban épült Szent Demeter templom romjairól lehet szó. A Cegléd környékén lévő kisebb községekből is igen sokan menekültek el a tatárjárás idején. Többnyire Cegléden telepedtek le azok, akik fészküket kénytelenek voltak elhagyni. így meglehetősen népes volt Cegléd abban az időben: már 1332-ben saját plébániával dicsekedhetett. Egyik feljegyzés arról szól, hogy a Szent Anna kápolna 1350-ben már régi épület volt. Valószínű, hogy a plébániával egyidőben építették. 1358-ban Lajos király Erzsébet királynőnek adományozta Ceglédet. Ez is bizonyítja, hogy a helységet különösképen kedvelték az uralkodók. Minthogy azonban Erzsébet királyné valamennyi birtokát vallásos intézmények számára engedte át, így Lajos király engedélyével Cegléd birtokától is megvált. 1368-ból való az az okirat, mely részletesen felsorolja a becses adomány méreteit és értékét. Az óbudai Klarissza-apácák nagy ünnepségek közben vették át az ajándékot és résztvett a fontos aktus bejegyzésénél a budai káptalan is. A baj csak az volt, hogy a szomszédos birtokok urai nem látták szívesen az apácák kezén Ceglédet. Jóllehet az apácák nem éltek ott, hanem Óbudán maradtak, onnan irányították a gazdálkodást, megbízható embereket helyezve el a nagykiterjedésü birtokon, de még a gazdatisztek állandó jelenléte sem félemlítette meg a garázdálkodókat, amit a sok perlekedés aktái bizonyítanak. Az apácák arra kérték Zsigmond királyt, hogy a negyven év előtt kelt királyi ajándékozásról szóló okmányt írja alá ő is, amivel megakadályozni vélték azt, hogy a szomszédok elszedjék javaikat. 44
