Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)

II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története

1407-ben látja el királyi pecsétjével Zsigmond az okira­tot, de már 1418-ban ismét nagy károkat szenvednek az apácák és hiába próbálkoznak védelmet keresni nyughatatlan szomszédaik ellen. A folytonos pereskedések 1444-től 1470-ig nem szűntek. Ilavai Leusták fiai 1418—1425-ig a Klarisszák erdőségeit pusztították, míg a Nyársapáti-család az apá­cák községeiben: Feketehalom, Besnyőtelke, Derékegy­háza területén károsította meg őket. Az 1470-ig tartó birtokperek aktái között a Szerecsen-család nevét is felleljük annak kapcsán, hogy Kölesd hovatartozásáért valóságos harcot folytattak. Kusalyi János egész csa­ládja pedig határpereket indított az apácák ellen. Az bizonyos, hogy a Klarisszáknak rengeteg ellensé­gük volt. Cegléd a Klarisszáknak egyébként is több bajt okozott, mint örömet. A birtok jövedelmének elszámo­lása körül mindig hiányok mutatkoztak. 1416-ban János presbitert állították a birlok vezetésének élére. A pres­biter egyben Cegléd plébánosa is volt. Állandó viszály­ban élt az ottani jobbágyokkal. Adatok vannak arról, hogy nemcsak az apácák vagyonának nem volt hűsé­ges sáfára, de a jobbágyok köteles részét sem adta ki. Hosszú időn keresztül csak maga felé hajlott a keze, míg egyre tűrhetetlenebb gazdálkodása miatt elmozdí­tották jóljövedelmező állásából. Az apácák, mint a bir­tok kegyurai, arra kérték Dénes esztergomi érseket, hogy számoltató bizottságot küldjön ki Ceglédre, vizs­gálják át a tejhatalmu, de hűtlen és kapzsi plébános működésének eredményeit. Hogy még abban az eszten­dőben más megbízottat látunk a helyén, bizonyítja, hogy csakugyan sok volt rovásán. A gazdaság tisztjei általában igen rosszul bántak a jobbágyokkal. A tisztek között működő Sebestyén nevű deák oly gonosz volt, hogy végül a jobbágyok megölték. A Klarisszák által kinevezett ceglédi plébá­nosok között a János presbiter elmozdítása után működő Pál presbitert látjuk az egyház élén 1471-ig, haláláig, utána Bálint presbiter következett, majd Mészáros Lőrinc, aki azonban odahagyta plébániáját és Dózsa egyik vezére lett. Mészáros plébános csatlakozásra szólította fel a jobbágyokat. A felszólításra több mint kétezer ember jelentkezett. Az embertelenül rossz sorsban élő jobbá­gyok örömmel odahagyták munkahelyüket és vállalták inkább a harcok rémségeit, csak elnyomatásukból sza­badulhassanak ilymódon. A hadbavonult jobbágyok nem is tértek többé vissza Ceglédre. Egyrészük a csata­téren halt meg, másrészük örökre elbujdosott. Cegléd emiatt szenvedte a legtöbb kárt ebben az időben, hogy földművelő népe ebben az időben úgy­szólván teljesen elpusztult, birtokai a szorgos kezek munkája nélkül maradtak. A harcok alatt aránylag semmi kárt nem szenvedett a helység, mégis nehéz idők következtek Ceglédre a jobbágyság távozása után. Minthogy Cegléd népe haladéktalahul csatlakozott Dózsa mozgalmához, a felkelő vezér Cegléd sérthetet­lenségét hirdette ki, sőt ő maga is ezt a helyet válasz­totta ki arra, hogy mozgalmait innen irányítsa. 1514 májusában már Cegléden volt Dózsa főhadiszállása. Egész seregét itt szervezte meg. Híres kiáltványára, melyet szintén Ceglédről küldött szét, az ország népe idesereglett. Június 2-ig, elindulásáig, több beszédet tartott itt, lázítva a nemesség ellen, majd Yárkony felé indult seregével, benne Cegléd egész jobbágynépével, így hát Cegléd nem pusztult el a harcok alatt, de azért fejlődésében rendkívül visszaesett. A mohácsi vész után pedig, a reformeszmók ter­jedésével, Cegléden is tért hódított az új vallás. Az a néhány katolikus család, amely a Dózsa féle harcok után a helységben megmaradt, szintén az új hitre tért át. A katholikus templom, mely a gótstílü Szent Anna kápolna mellett épült, Erzsébet királynő rendeletére, 1358-ban nyílt meg a hívők számára. A Szent Kereszt feltalálásának emlékére ugyanakkor felszentelték. Ez a templom is a Klarissza-apácák birtokába jutott. Cegléd neve ezidőtájt S e g 1 a r volt. A római katholikus egy­ház létezéséről 1332 év táján kelt pápai tizedjegyzék is bizonyságot tesz, mert ebben az okiratban Cegléd­ről, mint a váci főesperesség hatáskörébe tartozó egy­házközségről emlékezik meg, mégpedig így: „N. sacer­­dos Seglar“ — plébániája. Az Erzsébet királyné által emelt katolikus templom is az új vallás hívei számára alakult át: 1530- tól kezdődőleg már a ceglédi reformátusok látogatták. Az értékes templom és két harangja a református egy­ház javai közé ment át. A mohácsi vész után élte át Cegléd legszomorúbb időszakát. Ibrahim nagyvezér seregei közvetlenül a mohácsi csatavesztés után már Ceglédre érkeztek és 45

Next

/
Oldalképek
Tartalom