Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai
ről nyoma sincsen a szénnek, de a terület földtani felépítése, a már vázolt viszonyok ismerete lehetővé teszi a kőszén felkutatását. A kőszénről először Theophrastos tesz említést Kr. e. 815-ben. Középkori monda szerint a kőszenet hegyi manók mutatták meg a faszénégetéssel foglalkozó kovácsoknak. A belgiumi Liégeben e monda módosult. Eszerint angyal adta a szegény kovácsnak a tanácsol és mondá: Áss a Publemont hegyen. A kovács ott meg is találta a szenet. Hullos volt a kovács neve. Innen hívják a kőszenet franciául: houille-nek. Plinius, a kiváló római tudós, szerint Germánia ÉNy-i partvidékének népei „földdel főzték ételeiket és annak tűzénél melegedtek“. A kínaiak ősidők óta ismerik a feketegyémántot, amint azt Marco Polo beszámolójából tudjuk. A művelődéstörténet lapjait lapozgatva látjuk tehát, hogy a szenet már évezredek óta ismeri az ember. Tervszerű kiaknázása sokkal később indult meg. Amikor a területek benépesednek, az őserdőket irtják és mindig kevesebb és kevesebb fa áll rendelkezésre, a szükség arra kényszeríti az embert, hogy szenet használjon. Ekkor indult meg a szén bányászata. Ez vetette meg alapját civilizációnknak. A legrégibb szénbányászatról a 10. sz.-ból Zwickau vidékéről tudunk. Megyénk területén a szén mennyisége már igen csekély. Nemsokára elhagyja majd a bányász a sok millió év előtti élet színterét. A Genfben székelő munkaügyi hivatal illetékes szakosztályának becslése szerint Földünk ríiég 4600 milliárd tonna kőszenet és antracitot rejt magában. Ez a mennyiség az 1925—1935-ig terjedő fogyasztás átlaga nyomán számítva 3700 évre elegendő. Eocén. Területünk további süllyedésével megjelenik az eocén legelején a tenger. Eleinte mélyebb volt a tenger, később sekélyebb lett. „Ezeket a változásokat létrehozó kéregmozgások azonban — írja Ferenczi —- úgy látszik nem érték hegységünket egyformán: a süllyedés csak a boltozattetőn s főleg az ÉNy-i szárnyakon következett be..., a boltozat DK szárnya ekkor még szárazon maradt. A középső eocén felső részében a kéregmozgásokban csere következik be. Ez az ÉNy-i szárnyon lassú emelkedésben nyilvánul... Ugyanekkor a boltozat gerince is kiemelkedik s ez a kiemelkedés a Dorog—Tokod és a Vörösvár—Nagykovácsi medencék elkülönülésére vezet... Az eddig szárazon maradt DK-i szárny pedig süllyedni kezd ... A kiemelkedés az ÉNy-i szárnyon is rövid életű volt, lassan... ismét süllyed ott is a térszín.“ Ez a kisméretű kéregmozgás, mint említettük, az imént megnevezett medencék elkülönüléséhez vezet s ezért nagy jelentőségű. T. i. eme elkülönüléssel magyarázható, hogy a felső eocénben az állatvilág más ott, mint itt. A budavidéki felső eocén tenger kapcsolatba kerül az erdélyi felső eocénnel. A kiemelkedett boltozattól ÉNy-ra sehol sincsen meg az a kis Nummulina Fabianii, amely az erdélyi tengerből eljutott a budavidéki tengerbe, de további útját a kiemelkedett gát elzárta. A felső eocén bázisáról vulkáni képződmény is ismeretes. Ez jelzi, hogy az a vulkáni működés, mely később oly tetemessé válik, már az eocénben megkezdődött. Azok a vulkánok, melyek nyoma Pest megye területén is megtalálható egy ÉK— DNy irányú szerkezeti vonal mentén jutottak felszínre. A magyar közbenső tömegen egy ú. n. „0“ vonal jelölhető meg. Ez a vonal Bánrévén, Budapesten, Nadapon (Velencei hegység) át, Nagykanizsa irányában halad és további folytatása a Dráva völgyében ismerhető fel. E vonaltól Ny-ra a terület emelkedése, DK felé, vagyis az Alföldön, annak süllyedése állapítható meg. Ez a vonal lényegileg egybeesik az imént említett szerkezeti vonallal. Ebből az következik, hogy az a szerkezeti vonal, mely mentén a földtani újkor hajnalán vulkánok törtek fel, még ma is fennáll. Barlangképződés. Az eocénkori nummulinás mészkőben alakult ki a Pálvölgyi barlang. Nincs kőzet, melyet finom hajszálrepedések hálózata ne járna át. Ezek a repedések az ÉK—DNy, ÉNy—DK, É—D, K—Ny irányokat követik. Kialakulásuk módját a mechanikából jól ismerjük. Tudjuk azt, ha valamely testre kétoldali nyomás hat, akkor azon a testen kialakulnak az említett repedési irányok. A repedési irányok a földrögök mozgása folytán jönnek létre. A repedések mentén beszivárgó vizek kioldják a kőzetet, így keletkeznek a barlangok. Természetesen vannak kőzetek, melyek gyakorlatilag alig oldódnak, ezekben nem is keletkezik barlapg. Egyike a legjobban oldódó kőzeteknek a mészkő. A csapadék víz mindig tartalmaz C02-t, ez a víz a mészkő (CaC03) anyagával egyesülve átalakul Ca H2(C03)2-á C02 + H20 + CaC03 = CaH2(C03)2 A calciumhydrocarbonát a víz feleslegében oldódik. A folyamat azonban megfordítható. Ilyenkor a calciumhydrokarbonátból szénsav szabadul fel s a mész ríjra kiválik. Ez mint bekérgezés vagy mint cseppkő rakódik le. így tehát a mészkövekben megvan egyrészt a barlangképződés lehetősége a repedések, hasadékok vagy a vetők mentén, másrészt kialakulhat a barlang belsejében a 22
