Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
és Kristóf birtokában volt a család kihalásáig, amikor a gazda nélkül maradt birtokot II. Ulászló Yerbőczy Istvánnak adományozta 1513-ban. 1633—34-ben két ház adózik a töröknek. Ebben az időben már a ref. egyház megalakult a községben. Az 1690-es feljegyzések itt is elhagyott pusztaságot konstatálnak a Máriássy Goszthonyi- és Mocsáry-családok birtokán. Későbbi birtokosok — Grassalkovich Antal és Földváry Mihály, majd az 1754 évi vármegyei nemesi összeírásban Blaskovich József, Kubinyi Sándor, Beniczky Farkas, Földváry György és Kostyán Imre neveivel találkozunk. Mária Terézia urbáriumtörvényeivel kapcsolatban az 1770- es kimutatásban fenti nevekkel együtt Daezó Apollónia és Ambrózy György szerepel mint földbirtokos. A szabadságharc előtt ismét a Blaskovich-, Jankovich-, Kubinyi- és a Szentkirályi-családok bírták a községi földeket, amelyeket aztán 1857-ben tagosítottak. Századunk elején gróf Károlyi Józsefnek és Magyary Kossá Sámuelnek van itt földbirtoka. A régebbi családokat Blaskovich Ernő, Szentkirályi Kálmán és Kubinyi Lajos képviselik. A Magyari-Kossa-féle kúriában találjuk az ország egyik legértékesebb gyűjteményét, amely egy 24.000 kötetet számláló könyvtárból, nagy folyóirat-gyűjteményből és családi levéltárból áll. Ehhez járul még egy hatalmas éremgyűjtemény, a régiség és őslénytár, természetrajzi gyűjtemény és jelentékeny ékszerkincs. A Szentkirályi-család is pompás könyvtárral és képgyűjteménnyel bir. BÉKÁSMEGYER, A község alapítói a honfoglaló Hunt-Pázmán-nemzetségből származnak. Pázmán Lampert és Kázmér átadták birtokaikat az Esztergomi Káptalannak. A község a XIV. század második felében az óbudai apácáké volt, pár évvel később egy része a pilisi apátsághoz tartozott. 1481-ben a Begninarend apácái bírták a községet. A török uralom alatt eleinte nem szenvedett sokat a lakosság, mert például 1581-ben még 35 porta fizetett adót. De a megújuló harcok alatt a helység megsemmisült, úgyhogy az 1695. évi általános összeírás fel sem említi. 1727 után kezd népesedni németországi telepesekkel. 1769-ben létesült a róm. kath. plébánia. Az TÓALMÁS. Az örökös nélkül elhalt Kókai János birtokaival együtt ezt a községet is a Tétényi-családnak adományozza Zsigmond király, majd 1410-ben elveszi tőlük és Kapit adja nekik cserébe, hogy nejének, Czilley Borbálának juttassa. Zsigmond halála után Albert a birtokot Erzsébet királynénak adományozta. A községhez tartozó Boldogkáta-puszta ebben az időben a Kátai-, Galsai- és Kókai-családok tulajdonában van és elég népes hely. A török harcok nem dúlták fel a helységet és 1690-ben sem volt néptelen, mint a legtöbb pestmegyei község, III. Károly uralkodása alatt rohamosan gyarapszik. Lakói javarészt magyarok. Róm. kath. plébániája, mely az előző évszázadban létesült, 1709-ben már anyakönyvet vezetett. III. Károly a községet Prónay Gábornak adományozza. A birtok, mely ekkor a szomszédos községekre is kiterjedt, a család tulajdonában maradt a szabadságharc idején is. Az egymásután következő családfők példaszerű gazdálkodást folytattak itt. Pompás kastélyt, sok gazdasági épületet, lakóházakat emeltek. Prónay Sándor báró 60 holdas nagy parkot létesített, amelyet Bócz-kertnek neveztek. A birtok egy része a Beretvás-család részére jutott. A Bócz-kertben hatalmas új kastély épült. A szomszédos Boldogkáta-pusztán 1830 táján a br. Prónay-, Laczkovics-, Sőtér-, Reviczky- és Rakovszky-családok osztoztak. Üjabban báró Prónay, Szilveszter Gábor, Katona Lajos dr. és Thassy Kálmán a község kiemelkedőbb földesurai. 1770-es urbárium-rendelet kiadásával foganatosított rendezés 71V* úrbértelket mutat ki a községben. 1792-ben lángok martaléka tett a helység nagy része, megsemmisült a levéltár is. Száz évvel később ismét leégett a község, mely 1848-ig az óbudai koronauradalomhoz tartozott. BUDAKALÁSZ. A községre vonatkozó első adataink 1333-ból származnak. Ezek szerint a budai főesperes felügyelete alá tartozott a róm. kath. plébánia. Tizenöt évvel később az óbudai apácák birtokait találjuk itt. További oklevelek megemlékeznek Kovács István nevű polgárról, aki földjeit Lendvai Bánfy Miklósnak adja el 1482-ben. A hódoltság idején török lakosai vannak a községnek, mely az 1580-as kimutatás szerint a budai körzethez tartozik. A törökök kivonulásakor sem pusztult el, utána a Wattay-család kapta birtokul. Ma főleg németek lakják, akik 1740 táján kezdtek betelepülni. Szerbek is költöztek ide, kisebb számban, akik 1752-ben templomot is emeltek. A régi róm. kath. plébánia a törökvilágban megszűnt, 1845-ben új plébániát létesített a lakosság, miután elkülönítette magát az ürömi anyaegyháztól. Az 1770-es úrbérrendezés 40 telket állapít meg. Mostani róm. kath. temploma 1907-ben épült a régi helyén, mely 1826-ból származott. A község neve is sok változáson ment át. XV. századbeli oklevelek Kalóz, majd Kalaz nevet írnak, későbben Kaláz, 1876-ban Buda-Kalász néven szerepel. 1900 óta Budakalász a neve. CSOBANKA. Ezt a községet is a Hunt-Pázmán-család kapta az Árpádoktól. Ebben az időben Boron volt a neve. A Hunt-Pázmánoktól 1299-ben a pilisi apátság vette át a határt. A törökvilágban elpusztult a helység, későbben újból benépesül főleg német telepesekkel, akik közé szerbek is költöztek, úgyhogy 1740 táján szerb jellegű volt a község, a görög keleti templom is 1746-ban épült. A Wattay-család a XVIII, század elejétől kezdve bírta a földet a szabadságharcig. Üjabban gróf Teleki Tibor a község legfőbb birtokosa. DUNABOGDÁNY. A községet 1285-ben IV. László adományozta a Tahi-nemzetségnek. Ez a család birta a földeket a XVI. század elején is. A törökök Buda elfoglalásával körülbelül egyidőben szállták meg. Ekkoriban 36 házhely adózott a töröknek. A református vallás hamar elterjedt a községben a hódoltság alatt, de a törökök kiűzetése után, amikor nagyobb arányú, főleg német település indult meg, a katholikusok jutottak túlsúlyra. A róm. kath. plébániát 1721-ben alapították, ugyanakkor betiltották a református vallás szabad gyakorlatát és csak II. Lipóttól nyerték vissza a protestánsok vallásszabadságukat. A róm. kath. templom 1724-ben újjáépült. A reformátusok templomát 1802-ben emelték. Az 1831. évi kolerajárvány a községben nagyon sok áldozatot szedett. Más csapások is látogatták. Előzőleg földrengés rongálta meg (1806-ban), 1838-ban az Pomázi járás 31
