Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
század második felében a Borsvai- és az Etele-családok birtokában találjuk. 1787—89-ben Sülyi Borsvai Benedek a megye alispánja és országgyűlési követe. A Kerekegyházi-családnak is jelentős birtokai vannak itt ezidőtájt. Ezeket, miután a Kerekegyháziak kihaltak, 1484-ben a Nagylucseicsalád nyeri adományul, de csakhamar a Dávidháziak zálogában találjuk. Nagylucsei Orbán egri püspök a kiváltott birtokokat ismét adományul eszközli ki Mátyás királytól, aki azonban ismét elveszi azokat a Nagylucsei-családtól, de 1490-ben ismét birtokukba került. A helység temploma 1448- ban épült, a török hódoltság alatt azonban elpusztult. Csupán tornya maradt sértetlen. A község újjáépítése és betelepítése során 1696-ban ismét felépítik a templomot, mely máig is fennáll. Földesurai a XVIII, században a Bosnyák-család, özvegy Bajákyné, a Sőtér- és a gróf Koliárycsaládok, majd a század végén a gróf Esterházy- és a Kovásznai Kovács-családok. 1896-ban a község túlnyomó része leégett. ŰRI. A XIV. század okleveleiben Huri néven szerepel. 1824-ben már fennállott. A század utolsó negyedében a Csetneki-család birtokában találjuk. Ajándékozás révén nyerik Mária királynőtől. A török hódoltság alatt a helység átmenti javait, de népessége visszaesik. A hódoltság utáni évszázadban a gróf Koháry-család birtokolja, tőlük megy át 1780-ban Tahy Antal birtokába. Plébániája 1683-ban már fennállott, anyakönyvvezetése 1700-ban indul meg. Kalocsai járás BÁTYA. Kerek másfélévszázadig (1369 —1519) a szekszárdi apátság egyházi nemeseinek birtokában találjuk. A mohácsi vész idején népes helység. A török hódoltság alatt sem pusztul el teljesen, mert mindvégig ott szerepel a török kincstári adólajstromokban és a hódoltság után végrehajtott összeírások a lakott községek sorában tüntetik fel. Plébániája a XVII. század végén keletkezett, nem sokkal később, 1715-ben anyakönyvvezetése is megindul. A kis dunamenti helységnek már a XV. században fennállott temploma. Az 1780. évi nagy tűzvész alkalmával, amikor az egész község elpusztult, a templom is a lángok martaléka lett. Az újból felépített templomnak is ugyanez lett a sorsa: 1849-ben leégett, de csakhamar új temploma épül. A község, melyhez több puszta és lakott telep tartozik, a XVIII, és XIX. században több nemesi családnak is birtoka. Legjelentősebb földesura azonban mindmáig is a kalocsai érsekség és főkáptalan. DRÁGSZÉL. Mint puszta már a török hódoltság alatt ismeretes. A török kitakarodása utáni időkben a kalocsai érsek, majd a főkáptalan birtokában találjuk. A község keletkezése a XIX. század első felére tehető, amikor a puszta Kalocsán lakó birtokosai lakóházakat kezdtek építeni itt és hovatovább mind többen és többen állandó lakhelyüket is itt rendezték be. Ekkor Brágszállás a neve és közigazgatásilag Kalocsához tartozik. 1897- ben, amikor az ugyancsak Kalocsa határához tartozó népes Homokmégy-puszta önálló község lett, Drágszélszállás is bizonyos önállósághoz jutott, de még sokáig megőrizte szállásjellegét. Önálló községgé 1922 január 1-én lett a csupa katholikus családból álló település. Neve azóta röviden: Drágszél. DUNASZENTBENEDEK. A mohácsi vészt megelőző évtizedekben már fennállott, a török hódoltság azonban elsöpörte. Az 1690. évi összeírásban az elhagyott községek sorában találjuk, de csakhamar ismét benépesül. Minthogy ősi temploma elpusztult, 1720-ban új katholikus templom épül az előbbi romjain. Plébániája 1737-ben keletkezik. A református egyház csaknem harminc évvel előbb fennáll. Temploma azonban csak 1788-ban épült és körülbelül ezidő óta vannak meg anyakönyvei is. Századokon át a kalocsai érsek volt a helység egyedüli birtokosa, 1832 óta azonban a kalocsai főkáptalan birtokai közé kerül. Más nagyobb birtokot nem is találunk a helységben. A kis dunamenti községet csak a mult században is több elemi csapás érte: 1862-ben áradás, 1863-ban, 1892-ben és 1904-ben tűzvész. Az 1892-i tűz alkalmával az 1720-ban épült katholikus templom is elpusztult. A helységhez, melynek neve régebben Szent-Benedek volt, több puszta és lakott telep tartozik. DUSNOK. A helység maga 1639-ben, amikor Veres Isván és Miskey János birtokában találjuk, még lakatlan puszta volt, de a határához tartozó Garáb-pusztán feltárt ősi templom alapfalai arra mutatnak, hogy környéke már a középkorban lakott. Dusnok keletkezését a XVII. század közepére, a török hódoltság legvészesebb napjaira teszik, amikor a kegyetlenkedő törökök elől menekülő nép az itteni lápos erdők között megtelepedve várt sorsa jobbrafordulására. E szomorú napokból származik az a monda, mely szerint két dusnoki ember: Matily és Perity a Garáb-erdőben fejét vette a basáskodó török vezérnek és így ismét jobb napok virradtak a sokat szenvedett lakosságra. Az 1690. évi összeírás mindössze három embert talált a helységben. A következő évtizedek alatt ismét benépesül. Ekkor a kalocsai érsek birtokában találjuk. A helység betelepítése sokáé és magyar családokkal jórészt az érsekség érdeme, mint ahogy az 1734-ben épült templomot is az érsekség építtette. Noha a helység plébániája 1746-ban keletkezett, anyakönyvvezetése már 1738-ban megindul. 1780-ban a község, templomával együtt, lángok martaléka lett, 1864-ben ismét nagy tűzvész pusztít az 1814-ben újjáépített községben, mely a kalocsai érsekség és főkáptalan gondoskodása folytán azonban ismét felépül. A községnek és a határához tartozó számos pusztának és lakott helynek 1848 óta a kalocsai főkáptalan a legjelentősebb birtokosa. ÉRSEKCSANÁD. A középkorban már élénk községi élet színtere. Ekkor még egészen közel települt a Dunához. Mint a kalocsai érsek birtokának, egyenletes fejlődés az osztályrésze. A török hódoltság azonban visszaveti fejlődésében, ha nem is pusztul el teljesen. Az elnéptelenedés útjára került község a XVIII, század első évtizedeiben ismét benépesül, főként református vallású magyarokkal. Református egyháza már a XVII. század elején fennállott, papjai névsorát 1650-ig visszamenőleg ismerjük. Anyakönyveit azonban csak 1760-ban kezdi vezetni, temploma pedig csak 1810-ben készül el. A katholikus anyakönyvvezetés 1799-ben indul meg, de a plébánia csak négy évtizeddel későbben. 1839-ben kezdi meg működését. Közben, 1829-ben temploma is megépül. Pestvármegye Adattára. II. rész. 17 2
