Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
FÁJSZ. Egyike legrégibb községeinknek. II. Ince pápának egy levelében, melyet 1212-ben a veszprémi püspökséghez intézett, már községként szerepel. Ekkor Fejérmegye solti járásához számították és a szekszárdi apátság egyháznemesei — tulajdonképpen nemes jobbágyai lakták. Lakói külön ispán alatt állottak, akinek Fájsz volt a székhelye. Fejlődését a török megszállás megakasztja és habár a község nem pusztult el a hódoltság alatt, mégis sokat szenvedett. Az 1715. évi összeírásban a nemes községek sorában találjuk, de jobbágyháztartásainak száma is jelentős. Plébániája 1720- ban keletkezik, ugyanekkor indul meg anyakönyvvezetése is, míg 1908-ban lebontott temploma 1750- ben épült. A község legnagyobb birtokosai: a kalocsai érsekség és a vallásalap. FOKTŐ. Mint község már a középkor utolsó századában fennállott. A török hódoltság alatt sem pusztult el teljesen. 1599 tavaszán fényes magyar győzelem színhelye: Pálffy Miklós dunai naszádosai és hajdúi itt verték szét és süllyesztették el a törökök élelem- és lőporszállitó hajóit. A török kitakarodása után a helység ismét gyorsan benépesül. A református egyház már 1020-ban fennállott itt, anyakönyvvezetése azonban csak 1756-ban indult meg. A katholikus egyház 1762-ben kezdi meg működését, ugyanakkor indul meg anyakönyvvezetése is. 1882-ben nagy tűz pusztított a helységben, a kalocsai érsekség gondoskodása folytán azonban gyorsan felépül a község, melynek ma is az érsekség a legnagyobb birtokosa. GÉDERLAK. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult. Az 1690. évi összeírás Kislak néven az elpusztult és elhagyott községek sorában tünteti fel. Az újra benépesített község az 1720. évi összeírásban már Géderlak néven szerepel. Ekkor még a Duna mellett, a zádori rév közelében települt, de a folytonos áradások pusztításai elől kénytelen volt védettebb helyet keresni. A Géder-dombra, ahol hajdan már állott község, 1770 és 1775 között költözik át. Új települési helyén sokáig Géder vagy Újlak néven szerepel. Katholikus anyaegyház 1814-ben keletkezik, temploma azonban már 1808-ban felépült. A helység legnagyobb birtokosa mindmáig is a kalocsai főkáptalan. HAJÓS. A XV. század első harmadából származó oklevelekben már községként szerepel és a Ilajósy-, valamint a de Hajós-család birtokában találjuk. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult. Az 1720. évi összeírásban még nem szerepel, holott bizonyos, hogy 1715 táján ismét megindul benépesülése. Gróf Csáky Imre kalocsai érsek sváb családokat telepít be a török által feldúlt községbe. 1723- ban alakult plébániája az anyakönyvek vezetését is megkezdi. Templomához is hamar hozzájut a szaporodó lakosság (1728). A helység, mióta gróf Patasich Gábor kalocsai érsek 1739-ben kastélyt építtetett itt és gróf Batthyány József érsek 1767-ben azt megnagyobbította és tornyokkal látta el, hosszú ideig az érsekek nyaralója. A község fejlődésének fontos állomása és előmozdítója volt az 1756-ban nyert vásártartási jog. A határához tartozó Külsőszentgyörgy-pusztát 1429-ben Orbán-Szentgyörgy néven Fehérmegye solti járásában találjuk. HOMOKMÉGY. A határában feltárt őskori leletek tanúsága szerint már a történelemelőtti korszakban megült hely. A mult század elejéig pusztaként szerepel. Mint puszta már a középkorban fennállott. Egy 1505-ben kelt oklevél Homokmégy-pusztáról név szerint is említést tesz. A XIX. század elején gyorsan benépesül. Ekkor a kalocsai érseki uradalom birtokában találjuk. Katholikus temploma 1877-ben épült. Határához számos puszta és egyéb lakott telep tartozik. MISKE. Határában, a Hantok-diilőben őskori edények és eszközök kerültek felszínre. De a magyarságnak a Duna-medencében való megtelepülése után is egyike a legkorábban megszállt helyeknek. Írásos bizonyítékaink azonban csak a XIV. század óta vannak a helységről. Ekkor Fejér-megye solti járásához tartozott. A török hódoltságig egyre sűrűbben szerepel okleveleinkben, jeléül egyre növekvő jelentőségének. A hódoltság elején népes helység. Határában véres harcok dúltak. A régebben töröktemetőnek nevezett Suhogó-dülő is erre vall. Ide temették a törökök elesett harcosaikat. Nem csoda, ha a helység a harcok közepette elpusztult és az 1690. évi összeírásban az elhagyott helyek között szerepel. Gróf Csáky Imre kalocsai érsek telepíti be újra 1718-ban. Plébániája 1726- ban már fennáll. Anyakönyvvezetése 1729-ben indult meg. Temploma 1778-ban épül. 1848-ig a kalocsai érsek birtoka. NEMESNÁDUDVAR. Már a honfoglalás előtti időkben lakott hely. A határában felszínre került arany- és ezüsttárgyak, fegyverek stb. ezt egyértelműen bizonyítják. Első írásos említése 1431-ből származik, amikor is Nagwdvar (Nagudvar) néven szerepel. 1468 február 10-én Mátyás király itt köt békét Szapolyai Imrével és Varjú Pállal. A mohácsi vészt megelőző időkben a szekszárdi apátság nemes jobbágyai lakják, a török megszállás azonban szétszórja őket, úgyhogy az egykor virágzó községet a hódoltság utáni összeírásokban az elpusztult, lakatlan helységek sorában találjuk. A szatmári bébekötés után tót családok telepednek a községbe. 1724-ben már rendes anyakönyvvezetést találunk, plébániája azonban 1739- ben alakul: addig egyházilag Hajóshoz tartozik. Temploma 1807-ben épült. 1848-ig a kalocsai érsek a helység földesura. A mult században három nagy tűzvész pusztított a községben. ÖREGCSERTŐ. Nevét IV. Béla királyunk Csertő nevű vitézétől kapta, aki mint királyi adományt nyerte a birtokot 1239-ben. A XIV. és XV. században többször is szó esik okleveleinkben a pusztabirtokról. A mohácsi vészt megelőző évtizedekben népes község. A török hódoltság itt is csak a pusztulás nyomát hagyta maga után, úgyhogy a szatmári békekötés után újra kellett telepíteni. Azóta szinte zavartalanul fejlődik, de a mult században még inkább Homokmégy szállásaként szerepel. Ilyenformán Homokmégygyel együtt Kalocsa kültelkéhez számították. Amikor Homokmégy 1898 január 1-én önálló községgé vált, öregcsertő és Kiscsertő is elszakadt Kalocsától. Önállóságát azonban csak 1925-ben nyerte el öregcsertő, miután előbb, 1922-ben Kiscsertőt hozzácsatolták. SÜKÖSD. A XVI. század elején népes község, a török hódoltság alatt azonban elpusztul: csak néhány elszórt lak jelzi a hajdani virágzás helyét. A szatmári békekötés után gyorsan benépesül. Magyar 18
