Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
gyott községek között találjuk. Ezidőtájt a budai kamarai inspektor, Verlain János a földesura. Az 1720. évi összeírásban még nem szerepel a lakott helységek sorában, de tudjuk, hogy éppen ez évben indul meg benépesítése tót családokkal. 1722-ben gróf Grassalkovicli Antal tulajdonába megy át. Plébániáját 1740- ben a gróf ösztönzésére alapították. Ugyanez évben épült Grassalkovich jóvoltából temploma is, míg anyakönyvvezetése 1737-ben kezdődik. A Grassalkovich-család kihaltával báró Sina Simon veszi meg a birtokot, mely néhány év múlva azonban ismét gazdát cserél: a Szontagh-család birtokába kerül. GYÖMRÖ. A község első földesura, akiről biztos tudomásunk van, a M ar ó t h y-család, mint ezt egy 1447- ben kelt oklevél igazolja. Három évvel később a Tahi Botoscsalád nyeri adományul Erzsébet királynétól. A XV. század közepén a Gyömrei Vinczlócsalád a helység ura, de 1454-ben a Györgyi Bőd ó-család birtokába kerül a nagyhatárú birtok. Ezidőben Harapkói Botos Györgynek is jelentős birtokteste van itt, mely a család kihaltával 1458-ban a Rozgonyiak tulajdonába megy át mint Mátyás király adománya. A XV. században az Inárc s i-családot is földesurai között találjuk. Református egyháza a XVII. század elején alakul. A török hódoltság a község lakosságát szétszórja. 1695-ben a helység még néptelen, de a következő években ismét benépesül, főként az innen szétszéledt református családok utódaival. A református egyház 1698-ban ismét megkezdi működését. Ekkor K a j a 1 y András birtokában találjuk a községet. 1727-ben gróf Starkemberg és Ráday Pál a jelentősebb földesurai. Gyömrő ekkor már népes helység. Lakói valamennyien magyarok. Az 1754. évi nemesi összeírás szerint népes nemesi központ. A katholikus templom 1770 és 1780 között, a reformátusoké 1808-ban épült. A református templom nevezetessége: egy fehérmárványból készült dombormű, mely C a n o v a, a világhírű olasz szobrász vésője alól került ki és amelyet gróf Wartersleben Eszter emeltetett férje és leánya emlékére. Másik műtörténeti nevezetessége a községnek: az 1840-ben épült T e- 1 e k i-kastély, melynek építője P o 11 á k, a Nemzeti Múzeum alkotója. Á kastélyon belül különösen a gazdag könyvtár érdemel említést. MAGLÓD. Nevét a Gyula-Zsombor-nemzetségből származó Maglódtól vette, aki a XII. században élt. 1408- ban a Péczeli- és Maglódi-család birtokában találjuk. 1612-ben Hubay Ferenc a helység földesura, aki ez évben Fáy István özvegyének zálogosította el. A reformáció mindjárt kezdetén híveket talált itt, amiben a török megszállásnak is nagy része volt. A törökök láthatóan inkább a reformátusoknak kedveztek, de a katholikus hit ennek ellenére is fennmaradt a községben. A két felekezet egyideig közösen, illetve felváltva használta a helység régi templomát, mindaddig, míg ebből viszály nem támadt. Aniurát basa végül is a református egyháznak ítélte oda a templomot. A török hódoltság alatt, ha nem is fejlődött tovább, de nem is esett vissza fejlődésében a helység. A vallási viszálykodások a török kiverése után még jobban kiéleződtek, olyannyira, hogy a Rákóczi-szabadságharc alatt a templom is áldozatul esett a marakodó felekezetek romboló dühének. A hagyomány azt tartja, hogy a templom lerombolása alkalmával hét jezsuita lelte halálát a romok között. Ha a török hódoltság alatt el is tudta kerülni a pusztulást a helység, a Rákóczi-szabadságharc alatt elpusztult. Ekkor Fáy Ferenc és István birtokában találjuk. A szatmári békekötés után új települőkkel népesül be a helység melyhez ezidőtájt Vecsés is hozzátartozott. 1737-ben a Ráday- és Fáy-családok a helység legnagyobb birtokosai. 1777-ben épült evangélikus templomának mütörténeti nevezetessége: a régi templomból átmentett szószék és oltárkép. A XIX. században több nemesi kastély épül a községben. MENDE. A mohácsi vész előtt még puszta. Ekkor (1507-ben) Kusali Jakesi János özvegyének birtokában találjuk. Következő földesura Werbőczy István. A török hódoltság alatt az adózó helységek sorában szerepel és ekkor a Bosnyák- és Koháry-család tulajdonában van. A hódoltság megszűnése után végrehajtott összeírásokban sem a lakott, sem az elhagyott helységek között nem szerepel. Még 1715-ben, sőt 1727-ben is pusztaként tartják számon, amikor is Úri községhez tartozik. 1727 és 1737 között települhetett be, mert Bél Mátyás 1737-ben már a lakott, önálló községek sorában említi. Ügy katholikus, mint evangélikus templomait gróf Keglevich Tasziló építtette, aki a XVIII. század második felében jut hozzá itteni birtokaihoz. A XIX. század első felében a Szász- Coburg-Góthia hercegi család is nagyobb birtoktesthez jut itt. PÉTERI. A XV. század okleveleiben még mint birtok szerepel. Ekkor a Györki- és Horki-, majd a Kenderesi-család birtokában találjuk. A török hódoltság után is a lakatlan helységek között tartják nyilván az összeírások. Még 1720-ban is puszta. Ekkor Alsó-Némedihez tartozik. Petőfalvi Bohus Dániel telepíti be 1742-ben zólyomi lutheránus családokkal. Egy évvel később már fennáll az evangélikus egyház, mely 1744-ben anyakönyvvezetését is megkezdi. De a királyi helytartótanács 1749-ben feloszlatja az egyházat, mely csak 1781-ben, II. József türelmi rendeletének kiadása után szervezkedik újra. Temploma 1830-ban készül el. Az 1873-as kolerajárvány a község lakói közül is számos emberéletet követelt. TÁPIÓSÁP. A tatárjárás után a nyúlszigeti apácák birtokába kerül, míg a községekhez tartozó Nagyoszlár és Kisoszlár pusztának, melyek a XIII. század közepén Uzlar néven szerepelnek okleveleinkben, a Gurka-nemzetségből származó Oltuman a földesura. 1259-ben e puszták is a nyúlszigeti apácák tulajdonába mennek át, 1438-ban Oszlárt a Rozgonyiak tulajdonában találjuk. Ekkor már faluként említik az oklevelek. Oszlár még a hódoltság alatt is nagyrészt lakott hely, de a török megszállás utolsó évtizedeiben elpusztul. Tápiósáppal együtt az elpusztult helységek sorában tartják számon a hódoltság utáni összeírások. Tápiósáp ekkor a Borhy- és a Gyöngyösi-család tulajdonában van. A XVIII, század közepén Sötér Gábor és János özvegyei a helység birtokosai. Ekkor már zsidók is laknak a községben. Katholikus temploma 1780-ban épül, plébániája 1787-ben keletkezik, anyakönyvvezetése azonban már 1754-ben megindul. A községhez több tanya tartozik. TÁPIÓSÜLY. A Kartal-nemzetségből származó Uza fia Ferenc az első, történetileg igazolt földesura a birtoknak (1263—64). A XV. század elején Sewl és Sywl néven szerepel okleveleinkben. Ezidőtájt Külső-Szolnok-megyéhez tartozik. A 16
