Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
alapította. Templomának romjai ma is láthatók. Egy 1342-ből származó oklevél a községet Monasterium Monyoród néven említi. 1366-ban nevezetes nagykáptalan színhelye: itt gyülekezett az ország valamennyi apátja a méltóságától megfosztott garábi apát ügyében. A XV. század közepén már egyszerűen — Monasterium nélkül — Monyoród néven szerepel. A török hódoltság alatt az adófizető községek sorában találjuk. Bár sokat szenvedett a töröktől, de nem pusztult el teljesen. A hódoltság megszűnése után a váci püspökség birtokába kerül. Még 1902-ben is a püspökség volt a helység legnagyobb birtokosa. Ekkor a község lakói megvették a püspök birtokait. A község katholikus temploma 1749-ben, a reformátusoké 1895-ben, az evangélikusoké 1901-ben épült. NAGYTARCSA. A török hódoltság után végrehajtott összeírások a lakatlan helységek sorában tüntetik fel. 1720- ban is még puszta. A XVIII, század közepén, amikor gróf Grassalkovich Antal birtokába kerül, a gróf evangélikus tót családokat telepít ide. A kialakuló község előbb a hozzátartozó csíktarcsai majortól kapta nevét, mert sokáig mint Csíktarcsa szerepel. Ma a Csíktarcsai major is Annamajor név alatt ismeretes. PÉCEL. Nevét hol Peziltől, Péter király főtanácsosától, hol meg a Pécznemzetségtől származtatják. 1338- ban már bizonyosan fennállott. 1408-ban a Péczeli- és Hartyánicsaládok birtokában találjuk. 1424- ben Borbála királyné kap itt Zsigmond királytól nagyobb birtoktesteket ajándékul. 1449-ben a péczeli Kesző-családé a helység. Földesurai: a XVI. században a Péczeliek, Somlyódiak és Gerzsenyiek, a XVII. században Hubay Ferenc és Fáy István özvegye. A török hódoltság nem szakította meg községi élete folytonosságát: református eegyháza 1649 előtt keletkezik. Az 1690. évi összeírás is a lakott helyek sorában tünteti fel. A XVIII, század első felében Fáy István és Ferenc, majd Kajali András és fia, Pál, valamint ennek veje, Ráday Pál a község földesurai. Ráday Pál vetette meg a híres Ráday-könyvtár alapját. Fia, Gedeon, aki 1782- ben grófi rangot nyert II. Józseftől, pompás kastélyt építtetett Pécelen. A kastélynak, mely nem sokkal maradt mögötte a gödöllői Grassalkovich-rezidenciának, II. József is vendége volt. Az épület 1825-ben lángok martaléka lett, de újból felépítették. A XVIII, század végén a nemesi családok egész sora lakja a községet. A Ráday-kastély és a hozzátartozó birtok ekkor megy át Kelecsényi Ráfael tulajdonába. A XIX. század folyamán aztán a nemesi családok túlnyomó része elköltözik innen. Legrégibb keresztény egyháza az evangélikus, melynek alapítása a XVIII, század elejére tehető. Temploma 1860-ban épült. A plébánia 1900- han kezdi meg működését, ugyanez évben épül az új katholikus templom is. Az izraelita vallásfelekezetnek viszont már 1703- ban fennáll imaháza, ami arra mutat, hogy a péceli izraelita egyházközség egyike az ország legrégibb zsidó hitközségeinek. A községhez számos tanya tartozik. Nevezetessége még Pécelnek, hogy itt született Fáy András, a regényíró és Szemere Pál, a költő. SZADA. A község a XV. században keletkezett. Első földesura: a Szepes-megyéből származó Reichelcsalád, melynek felvidéki birtokai 1460-ban guthi Országh Mihály tulajdonába mennek át. Reichel Sebald 1465-ben 4000 forintért a Rozgonyiaknak zálogosítja el a birtokot, mely végleg tulajdonukban marad, mert neki ítéli Mátyás király Reichel Sebald hűtlensége miatt. Református egyháza a XVII. század elején alakul. A hódoltság alatt nagyobb török helyőrsége lehetett: a határában látható körsáncszerü török erődítési mű romjai legalábbis erre vallanak. A török megszállás folyamán viszonylag keveset szenved. A szatmári békekötés után lakossága tovább gyarapszik, sőt határa is kiszélesedik a hozzácsatolt Szent Jakab- és Puszta-Tarcsa-pusztákkal. A helység földesurai: a váci püspökség és a nagyváradi káptalan. A káptalan 1889-ben, a püspökség 1902-ben parcelláztatta itteni birtokait, melyek így most a községbeli lakósok tulajdonában vannak. VÁCSZENTLÁSZLÓ. A mult század negyvenes éveiben kapta mai nevét. Addig Val-ECSER. A község fennállásáról egy 1447-ből származó oklevélben találjuk az első bizonyos adatot. Félszázaddal később Pest város bírájának, Szegedy Pálnak birtokószentlászló néven szerepelt okleveleinkben. A török hódoltság alatt, ha nem is került az elhagyott vagy elpusztult helységek sorába, népesége erősen megfogyatkozott. A XVIII, század elején újra benépesül. Ezidőtájt (1744-ben) épül katholikus temploma és indul meg anyakönyvezetése (1740), holott plébániája már 1675-ben fennállott. 1848-ig a herceg Esterházy-család birtokai közé tartozik a helység. VALKÓ. Erdeje már Nagy Lajosnak és Mátyás királynak is kedvelt vadászterülete volt. I. Ferenc József is sokszor vadászgatott itt ugyanis. A XV. század elején előbb prodavizi ördög Miklós birtokában találjuk, majd Zsigmond királyé, aki csere útján jutott hozzá. 1438-ban a Rozgonyiak nyerik adományul Albert királytól. A török hódoltság utolsó évtizedeiben ‘Valkónak is pusztulás a sorsa, úgyhogy a XVIII, század elején szükségessé válik benépesítése. Katholikus temploma 1810-ben épül. 1848-ig a herceg Esterházycsalád a község földesura. A diadalmas isaszegi csata (1849 április 6-án), melynek során Görgey honvédéi megfutamították Windischgrätz hadosztályait, részben Valkó határában folyt le. ZSÁMBOK. A XIV. és XV. században Zambok és Sambok néven szerepel okleveleinkben. Ekkor a nógrádmegy ái Szanda várához tartozik. 1440-ben Rozgonyi Simon egri püspök és a nánai Kompolti-csaíád nyeri királyi adományul. A török hódoltság alatt egyike a legerősebben adózó helységeknek. Az 1580—81. évi török kincstári adólajstrom önálló faluként tartja nyilván. A hódoltság végszakában azonban Zsámbokot sem kíméli meg a megszállók pusztító dühe és így a helységet a XVIII, század elején újra be kell népesíteni. A katholikus egyház 1673- ban már fennállott, anyakönyvvezetése azonban csak 1723-ban indul meg, míg temploma 1753-ban készül el. A XVIII, és XIX. században 1848-ig a Beniczky-család a helység földesura. kában találjuk a szomszédos Ilbő, Szent-Iván és Deres-Egyház nevű pusztákkal együtt. A török hódoltság itt is csak a pusztulás nyomait hagyta maga után. Az 1690. évi összeírásban az elhaGyömrői járás 15
