Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Dr. Szalai Tibor: Pest vármegye földtani viszonyai
tengerág DNy felől ÉK-i irányba lépcsőszerűen hatolt előre. Régebben a középkori tengerek hazai ősföldrajzi viszonyait úgy képzeltük, hogy e tenger É-i határa a Kárpátok vonalában húzódott volna. A Déli Kárpátoktól ÉNy felé húzható e tenger déli határa kb. Zilahig, majd Ny felé halad e határ, a Mecsektől É-ra, majd DNy-ra vonható meg. Újabb kutatások, így nevezetesen e terület szerkezeti viszonyainak helyes felismerése, valamint a Magyar—Amerikai Olajipar R.-T. (mely az államkincstárral megkötött szerződés alapján a Dunántúli olajmezőket feltárja) által mélyesztett sopronmegyei mihályi I. és II. fúrások a mellett tanúskodnak, hogy más volt a középkori tengerek ősföldrajzi helyzete. T. i. a kárpáti és a bakonyi ágak között szárazföld állott. E szárazulatot Dunántúli küszöbnek nevezem. ÉNy felől tehát a Dunántúli küszöb, K felől pedig megint csak egy küszöb, mely valószínűleg az Alföld nagyobb részét foglalta el, képezte a középkori tenger határát. A sokak által tehát még ma is egységesnek tekintett magyar közbenső tömeg több küszöbből és több tengerágból állott. A közép triászkori üledékek dolomitok alakjában fejlődtek ki. Megvannak ezek a Csíki hegyekben, a budaörsi Kálvária hegyen, a Nagyszénáson. Azok az üledékek, melyek erre a dolomitra települnek, már a felső triászba osztandók. A felső triász három emeletre osztható. A legalsó a karni emelet, ennek alsó szintje szarúköves mészkőből, bitumenes mészkőből és dolomitból áll és a Fazekas— Remetehegy faunáinak tanúsága szerint ez utóbbi területen a dachsteini mész is részben ide osztandó be. Ezek a Mátyáshegy DNy-i tövében és ÉNy-i oldalán, a Hármashatárhegy ÉK-i oldalán, a Csúcshegy és a hidegkúti Kálvária hegyen, a Fekete hegyen és a Pilisben láthatók. A karnien területünk legnagyobb részében nincsen felszínen. Felszínre jutása a terület szerkezeti változásaival kapcsolatos, amint arra még rámutatok. E képződményeket a fődolomit fedi el. Az alaphegység üledékei közül a fődolomit az a kőzet, amely aránylag sok helyen látható a felszínen. így a Gellérthegy legnagyobb részét is ez alkotja. Ez a kőzet a pesti oldalon a mélybe süllyedt. 97CT48 m mélységben a Városligetben feltárta ezt a mult század 70-es éveiben mélyesztett artézi kút. A városligeti új artézi kút 1938-ban 1256‘10 m mélységben érte el e képződményt. A felső triász középső emeletét nori emeletnek nevezzük. Az ú. n. dachsteini mészkő alkotja ezt a szintet. Ez a képződmény a dolomitra települ és azt sok helyen elfedi. A dolomit és a dachsteini mészkő nagyon hasonlóak egymáshoz. Sokszor gyakorlott kutató is csak úgy tudja megkülönböztetni e két képződményt, hogy sósavat csepegtet rá. Ha pezseg a sósav, akkor dachsteini mészkő a kőzet, ellenkező esetben pedig dolomit. Ezek az üledékek sekély sós vizű tengerben ülepedtek le. Vastagságuk mégis tetemes, az 1000 m-t is meghaladja. E két látszólag ellentmondó tény úgy magyarázható, hogy e területen az egész triász időben sülyedőben volt. A felső triász következő emelete a rhätiai emelet területünkön csak a Pilisben és a Strázsa hegyen ismerhető fel. Kétségtelen tény, hogy a Nyugati Magyar Középhegységet (Bakony, Vértes, Budai-hegység) a triászban sekély tenger borította. E tenger átlagos mélysége Vendl A. szerint 200 m-nél kevesebb lehetett. A triász végén ez az egység, az üledékekben való egyöntetűség, amint azt Vadász E. megállapítja, megszűnik, minthogy a liasz üledékek nincsenek meg a középhegység minden részében. — A földtani középkor középső részét jurának hívjuk, ennek alsó szintje a liasz. — A különbözőséget még fokozza az is, hogy a liasz legmélyebb tagjai különböző kifejlődésben azaz különböző kőzetek alakjában maradtak ránk. E jelenség a triász jura határán beálló változásra utal. A budai hegység területén a liaszt kovasavas márgák és radiolarites tűzkő képviseli a Velka Skálán, a dorogi Nagykősziklán, Crinoideás, Brachiopodás mészkő a Nagy Strázsa hegyen, tömött ammoniteses mészkő a dorogi Nagykősziklán, a tatai Kálvária dombon. A jura középső tagozata vármegyénk területén hiányzik. A felső jura (maim) is csak a Velka Skálán, Biki Skálán ismerhető fel. A középkor harmadik, legfiatalabb szakasza a kréta korszak. A kréta korszak üledékei közül márgák Lábatlan, Nyergesújfalú területén mutathatók ki. Eljutottunk a föld középkorának végéhez. Ekkor szárazföld volt a területen, melynek Pest vármegye is részét képezi. A tengerből való kiemelkedés a jura vége felé indult meg és az alsó krétában (felső neokomban) fejeződött be. Figyelemre méltó, hogy míg itt a tengerből való kiemelkedés a jurában kezdődött meg, addig a Kárpátok területén az csak a krétában veszi kezdetét. Hévvizek. Középkori képződményeink tele vannak repedésekkel. E repedéseken keresztül a csapadék a mélybe szivárog. Ez a víz a nagy mélységben felveszi a mélységbeli magas hőmérsékletet, majd a hegység peremén ugyancsak a repedések, vetődések mentén felszínre jut. A nagy medencét több helyen artézi kutakkal csapolták meg. A víz fel19 2*
