Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
II. rész. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megyei városainak és községeinek története
ABONY. Már a tatárjárás előtti évtizedekben megült hely. Ekkor még A b a n néven szerepel a tizedlajstromokban. A mai A b o n y határát ezidőtájt három község alkotta: Aban, Mikelaka és Y a d a e g y h á z a, mely utóbbiak a XIV. és XV. században elnéptelenedtek és így a terület népesedési súlypontja egészen Aban községre tolódott át. A nagyhatárú község sűrűn váltogatta gazdáit, akik között Kinizsi Pált és Werbőczy Istvánt is ott találjuk. A megindult reformáció Abony környékén is számos hívőt hódított magának, úgyhogy a XVII. században Abony már jelentékeny református egyházközség. A török hódoltság Abonyt is elnéptelenedésre ítélte. Az 1690. évi összeírásban a község az elhagyott helységek között szerepel. A századforduló táján azonban ismét benépesül, egyelőre reformátusokkal, de a XVIII, század második évtizedében katholikus családok is mind sűrűbben megtelepednek a termékeny határú községben, amelyben csakhamar túlsúlyra jutnak, úgyhogy 1740- ben, az ősi, csúcsíves református templom a kezükre kerül. De úgy a gótikus kőtemplom, mint az 1740-ben épült új református fatemplom a lángok martalékává lett. A régi templom magyar stílusú festett díszítéseit azonban sikerült átmenteni az 1786-ban épült református templomba, mely máig is fennáll. A községet Mária Terézia idején már nagyszámú nemesség lakja, ami új népesedési hullámot indít el az egyre vagyonosodó község életében. A helység 1748- ban vásárszabadalmakat kap, ami újabb lökést ad benépesülésének. A század vége felé zsidók is megtelepednek, akik 1825-ben már zsinagógát építenek, mely egyike az ország legrégibb zsidótemplomainak. JÁSZKARAJENŐ. Keletkezése a mult század ötvenes éveire esik, amikor a CibakAbonyi járás házához tartozó Jenőpuszta öszszeolvadt a szomszédos Karapusztával, mely Jászfényszarú határából is elragadott egy jelentékeny területet. Az így keletkezett községet az 1876 : XXXIII, t.-c. Pest vármegyéhez csatolta. Jászkarajenő egy évvel később vásárszabadalmat is nyert, ami a község fejlődésének újabb lendületet adott. Határában több ú. n. kúnhalom látható, azonkívül Tetővár r.evü dűlője is egy ősi földvár emlékét őrzi Árpádházi királyaink első századaiból. KŐCSER. Első írásos nyoma 1649-ből származik. Ekkor és a következő évszázadban még mint puszta szerepel, amely azonban mindinkább elveszti füves jellegét és a feltört szántóföld egyre több embernek ad kenyeret. Első tulajdonosa Vadászy Pál, a füleki lovasok kapitánya, majd Jászapáti tulajdonába megy át. Gyors benépesülése akkor kezdődik, amikor a pesti invalidusház tulajdonába jut. De 1745-ben Jászapáti meggondolja a vásárt és 8000 forintért visszaváltja a birtokot, mely ezidőtől fogva úgy elaprózódik, hogy mielőtt nagyközséggé alakulhat át, 1863-ban és 1873-ban, meg kell ejtenie a tagosítást. Nagyközséggé 1877-ben alakul át a népes helység, mely a temetőben látható templom romjaiból ítélve, már a XVII. század előtt is lakott hely volt. TÓSZEG. A középkorban Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott. Határában emelkedik az ősi Kuczorgó-halom. Kinizsi Pál egykori birtoka, Paládics-puszta ugyancsak idetartozik. Okmányainkban először a XV. század második felében szerepel. A községet 1508-ban II. Ulászló király, Cheői Antal és Tamás magvaszakadtával, Werbőczy Istvánnak adományozta, aki 1514-ben Paládicspusztát is megszerezte magának. Református egyháza már a XVII. század elején fennállott, de a török hódoltság vége felé rohamosan elnéptelenedett úgy, hogy az 1690. évi összeírásban a községet az elhagyott helységek között találjuk. A török kitakarodása után az elhagyott, de szerencsére nagyrészt épen maradt házak csakhamar új gazdákra találnak, akik új községi életet honosítanak meg a termékeny és erős szántóföldi művelésnek alávetett határban. Mária Terézia alatt több nemesi család birtokolja, akik ugyancsak részt kérhetnek a község gyors felvirágoztatásából. A Bach-korszak alatt Tószeget egy évtizedre (1851—1861) Heves-Szolnokmegyéhez csatolták. A község róm. kath. plébániája 1727-ben keletkezett és kath. temploma 1755-ben épült. A református egyház szent edényei közül különösen egy 1637-ből származó úrasztali kehely bir nagy értékkel, amelyet Mészáros Benedek ajándékozott egyházközségének. TÖRTÉL. Nevét Törteitől, IV. László gyilkosainak egyikétől vette (1290). A XIV. század elején már népes, megült hely. Okmányainkban sűrűn szerepel. Az 1475. évi oklevél Törtelszállása néven tünteti fel. Ezidőtájt a halasi székhez tartozott. A XVI. század elején, 1531-ben, mint annyi más birtok, úgy Törtei is Werbőczy István birtokába jut. A török kincstári fejadólajstromok a budai kerülethez sorolják, amikor 49 adóköteles házzal szerepel. A hódoltságon viszonylag kisebb károkkal vészelt át, mint a megszállt községek legtöbbje. 1690- ben a kun puszták között írták össze. A XVIII, század első felében Kunszentmiklóst vallja urának, de a harmincas évek elején Bábonyi Balogh Antal Bábony fejében elcseréli. Az 1807-ben alakult plébánia temploma 1803-ban épült a község ősi katholikus templomának anyagából. Törtei adta az ország legkiválóbb cigánymuzsikusait. A helység egyik földesura, Marton Károly ugyanis a XIX. század első felében 12 tagból álló cigányban-3 1*
