Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Szamosi József: Pestvármegye népművészete
agyagedényt a szárítás után festő-földdel (fehér vagy színes) leöntik, utána a fazekasmester (egyes vidékeken pl. Hódmezővásárhelyen gölöncsér-nek nevezik) csiholja, csíkozza vagy író-asszonyok megírják a virághímeket az irókáwal, (cserépből készült vékony cső-alakú szerszám) újabban az ecsettel. A megírás után kemencében égetik (zsengélés) s csak ez után vonják be mázzal, hogy a színe ragyogó legyen. Sokszor csak az edények (köcsög, tálak) belsejét eresztik be mázzal. Az alföldi agyagművészetet fejlődésében egészen más hatások érték, mint az erdélyit vagy a felföldit. Ez utóbbi helyekről származó cserépholmik renaissence-os, barokkos díszítéseit a Duna—Tisza közén hiába keressük. Az újkereszíény-stílus, amelyet a német származású habánok Erdélyben s a Felvidéken elültettek, az alföldi fazekasságot érintetlenül hagyta. Itt a korongon készült edényeken a mértani díszek a szembetűnök: sávozás, csíkozás, hullámvonalas-, körös-, félkörös díszek, rácsokkal és rozettákkal. Az Alföld műveltségterületén a fazekasság ősi tradíciókhoz híven eredeti munkamódszerekkel dolgozott, a habánok szemrevalóbb, mutatósabb ónzománcos technikáját nem ismerte, legfeljebb török s más balkáni hatások érhették. így érthető az a nagy eltérés, amelyet az alföldi s az erdélyi, felvidéki cserépedények ornamentikája mutat. Fémmunkák. Bár a fémeknek, mint díszítőművészeti anyagnak nincs éppen különleges jelentősége népművészetünkben — gondoljunk csak a fából, bőrből, Älen- és kenderből készült darabokra — mégis figyelemreméltó hagyatékunk van, melyből kitűnik, hogy a fémek kidolgozása, felhasználása, és díszítése ősi örökségünk és többé kevésbbé kolompból ilyennek maradt meg napjainkig. Nép(Kiskúnság) művészeti szempontból a legérdekesebb anyagot itt a pásztor tárgyak jelentik. A fémek közül elsősorban az ólomnak és a sárgaréznek van szerepe, kisebb mértékben a vasnak. Pásztornépeknél az ólom leggyakoribb alkalmazása a boton, juhászkampón, és a furulya-félén van. Az ólom felhasználási módja az öntés. Ezek az ólomöntéses díszítések általában mértanias formákat mutatnak. Leginkább ostornyélen láthatók. Karikásostornyélre gyakran fémlemezkéket is szögeinek: ember-, állat-ábrázolások; szerszámok (balta), templom-, házformák; de nem hiányoznak a virág, csillag, szív díszítőelemek sem. Sokszor a pásztor nevét vagy kezdőbetűit és a készítés évszámát is feltüntetik. Az ólomnak ilyetén való díszítőművészeti felhasználása Pest megyében a Kiskúnságra jellemző. A vármegye északi részén a kender megmunkálással foglalkozó jobbára „palóc“ falukban díszes kivitelű rokkaszegeket öntenek ólomból, melyet a kerekes-rokkánál (kecskerokka) a hajtókerék tengelyének két felén alkalmaznak. Készítőik paratlszegények, akik kedveseiket, választottjaikat ajándékozzák meg művészi kivitelű rokkaszegekkel. (Bogyiszló, Valkó, Szeremle, Mogyoród.) öntőmintáikat, az ú. n. métát, nyárfából faragják. Díszítésükben a növényi motívumok dominálnak: tulipán, rózsa, liliom, lombos-fa, de előfordul a csillag, szív, magyar címer, évszám, stb. Szokásos a guzsalyszárakat is, a pásztorbotok mintájára ólomöntéssel cifrázni. (A guzsalyszárat kivésik s a vájatokba öntik az ólmot.) Pásztor emberek mesterkedésében a rézöntés is jelentős. Így készülnek fokosok, csengők, csatok. Valamennyi közt legdíszesebbek a Kecskemét vidékéről származó ökörszíj csatok, melyek a csengő, kolomp felkötésére használt szíjat kapcsolják össze, ősi díszítőmotívum a kétfelé ökörszíjcsat. néző, hétfejü állat (madár, kígyó, sár- Sárgarézből hány stb.). Ezek az állatalakok idők (Kecskemét.) folyamán állandóan stlizálódtak, néha éppen ezért nehéz első pillanatra ráismernünk. Egyéb fémből, nevezetesen vasból (pléhből) készülnek harangok (Kiskúnságon dellengnek hívják), kolompok, pörgők. Mestereik a kolompárosok illetve rézöntők. A mult század 40-es éveiben Kecskeméten (itt több dellenget és kolompot hasz-Rokkaszegek ólomból öntve. (Bogyiszló.) Sárgarézcsengők delleng, kolomp, pörgő csikóra. (Kecskemét.) náltak a gulyában, mint másutt) négy kolompáros és négy rézöntőről emlékeznek meg. Voltak köztük messzi határban híresek, nevüket a szájhagyomány megőrizte. (Egy Cső-nevű öreg rézöntő Kecskemétről.) Ugyancsak fémből készülnek mindenféle szerszámok. Az Alföldön lózablákat díszes kivitelben készítettek. 163 -U*
