Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Szamosi József: Pestvármegye népművészete
PESTVÁRMEGYE NÉPMŰVÉSZETE írta: SZAMOSI JÓZSEF oki. középiskolai tanár. Fa-faragás, fa-munkák. Az egész országban legtöbb emléke a fafaragásnak van. Érthető, hiszen ehhez nem kell drága anyag. Még az Alföldön is, ahol pedig nagyon kevés a fa, szép példányait látjuk a fából készült népművészeti emlékeknek. Természetesen nem lehet hasonlítani az erdős tájak ilynemű munkáihoz (pl. székely kapuk, házakhoz); sokkal kisebb méretű, apró tárgyakról beszélünk s ehhez nem szükséges, hogy a terület erdős legyen. Fafaragásu tárgyak közül elsősorban azokról szólunk, amelyekben a hagyományos forma- és díszítőkészség a művészkedés alapja. Ilyenek a pásztor-munkák. A pásztornépeknek foglalkozásuknál fogva sok idejük van s ezt az időt fúrással-íaragással töltik. Kint a pusztán, nagyobb településektől távol, — ahol ma beszerezhetik a szükséges dolgogokat — régebben saját magukra voltak utalva. Ezért a szükséges pásztoreszközöket maga készítette. Ilyenek: a bot, ostornyél, juhászkampó, sótartó, kásakavaró, tük, , , rösök, ivóedények, kutyakölöncök Díszített cserepkaro. u ^ (Bugacmonostor) SR>. Rendesen meg van határozva, az egyes tárgyak milyen faanyagból készülhetnek, hogy jók és szépek legyenek. Szilfából készül az ostornyél, jávorfábói a tükrös, nyárfából a nyereg, kanál stb. Minden pásztor-embernek címe, címere van, azaz olyan tárgya (használati), mely a foglalkozását feltünteti. A csikósnak címere az ostor, a juhászoké a juhászkampó, a gulyásé a bot. A pásztor-ember az ő címerét mindig magával hordja, munkán kívül is, ha vá- Faragott karikás ostor. sárba megy, ha pihen. Büszke is a rangjára és címerét igyekszik minél díszesebbé tenni. Ami a pásztor szemében igen szép, kiváló annak kifejezésre a címeres jelző. (pl. címeres állat.) Pásztorok faragásai közül is kiválik szépségben az ostornyél és a juhászkampó. Az ostornyél rendesen gondosan kifaragott, börpillangókkal és sallangokkal díszítve eszköze a csikósnak. Az ostornyelekre legtöbbször egyszerű, mértanilag szerkesztett díszek kerülnek. Általában az Alföldön, elsősorban Pest m-ben a legegyszerűbbek és Somogybán, Mátravidéken a legcifrábbak. Juhászkampó. Vasfokos. Nagy gonddal igazában a juhászkampó készül mégpedig gyökeréből. A kiszemelt fát tövestől szedik, tűzön szárítják, mikor is a héja leválik. Faragás közben többször befaggyúzzák, meleg helyen pirosra érlelik. Sokszor trágyában tartják, hogy sötétszínt kapjon. A juhászkampón legtöbbször kosfej van, de akad más állat-fej is, sőt emberarcban is végződhetik. Ritkábban, de találni rózsával díszítettet is. Ezek a fából faragott juhászkampók a Dunántúli juhászok jellegzetes szerszámai. A kiskúnságaiak vas és rézkampót használnak. Ezeket vásáron veszik leginkább s ők erősítik rá a botra. Nagy számban találunk egyéb faragott holmit is, kásakavarók, borotvatartók, bicskanyelek, kutyakölöncök, fokosnyél, furulyák gazdag díszítéssel, számlálhatatlan formában, motiválásban gyönyörköd- Köleskása kavarok tetik az embert. Külön is ki Kiskúnságból. 154
