Csatár István et al. (szerk.): Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskemét th. jogu város adattára (Pécs, 1939)
I. rész - Szamosi József: Pestvármegye népművészete
keli emelnünk a zsebbevaló borotválkozáshoz szükséges tükrösök vagy tükörfákat. Aránylag nagyobb felület kínálkozik a kifaragásra s igazán csak a tükrösök mutatják a pásztorok páratlan faragóművészetét. A tükrösök faragásain az ember- és állat-alakok majdnem minden esetben szerepelnek. Míg régebben szívesebben alkalmazták a sík-díszítéseket és mértani formákat, ma a figurákat rendesen domborúra hagyják. Az egyszerűbb formaelemek mellett mind több lesz a tirág-, levél-motívum használata. Az egyéb rendeltetésű eszközökön (fokosnyél, bot, furulya) is gazdag faragások vannak. Ezeken is megfigyelhető a változás. A régieken a legegyszerűbb díszelemek vannak s a hosszú tárgyakon vízszintes sávokban körülfutnak, újabban a virág-, növénymintákat kedvelik és spirálisvonalban, csavarosán mintáznak, esetleg állat, leggyakrabban kígyó-alakot domborúra faragnak, s közéje zsúfolt, változatos virágdíszítést alkalmaznak. A pásztor faragásokon kívül említésre érdemesek a házieszközök, szerszámok és mezőgazdasági tárgyak, amelyekre a paraszti nép képzelete és díszítőkedve csakúgy remek ékítéseket farag. Legrégebbiek ezek közül a szövés-fonáshoz szükséges szerszámok: a guzsalyszárak, guzsalytük és rokkaszegek. Pest megyében figyelemre legméltóbbak a rokkaszegek, melyeket ólomból öntenek, vagy fából faragnak. Mindkét esetben díszes kivitelben készülnek s rendszerint fiatal házasulandó legények csinálták jövendőbelijük számára. Az ólomból öntött rokkaszegekhez szükséges ütőmintát nyárfából faragják, a készülő rokkaaszeg negatívját kivésik s ebbe öntik az ólmot. A fából faragott rokkaszegek közül is a legművészibb alkotások a csüngős-végűek, amelyek bámulatos művészi érzékről, formaösztönröl, bravúros ügyességről tanúskodnak; az egész rokkaszeget a láncos csüngővei együtt egydarab fából, eperfából vagy juharfából faragják. Ornamentikájuk mértanias, szerkezeti elemekből adódnak. (Hasonló munkákkal a Sárközben találkozunk.) Guzsalytük és rokkaszegek gyönyörű emlékei — Pest megyében — Bogyiszlón (ütőminták), Galgamácsán, Tökölön, Valkón és Mogyoródon találhatók. Cifrára faragják a motollát és áspát is. Ugyancsak ajándéktárgyak voltak a díszesen faragott kapatisztltók is. Erdélyben a mángorló-lapickákat nagyszerű faragott, festett ornamentikával díszítik. A mángorlók használata az Alföldön is általános ugyan, de díszítést Pest megyében kevés helyen alkalmaznak. Hartán a bordás aljú mángorlók tetejét igen szép, ősi motívumokkal cifrázzák. Díszítésmód a vésés, karcolás. Díszítőelemeik a csillagok, cserépből kihajtó tulipán, levélsorok különféle változatai. A mezőgazdasági tárgyak közül sokat díszítettek. Közülük művészi munkákkal a jármok faragásain találkozunk. Faraghatták az egész jármot, de *araSottmángorló, elsősorban a járombélfákat. A legszebben faragott ilynemű munkák Dunántúl, Erdélyben (Kalotaszeg) s a Felvidéken találhatók. Ezeken a vidékeken a „cifrálkodás“ általában minden téren divatosabb, mint az Alföldön. A Duna-Tisza közi magyarság megveti s gúnyolja a „haszontalan“ cifraságokat. Adataink vannak arról, hogy Kecskeméten pl. a XVII—XVIII, században a hatóságok egyenesen tiltják a ruhával, sőt a járombélfával való cifrálkodást, mert „bujaság, negédesség, kényesség“ származik belőle. Parasztvárosaink színes népviseletét valósággal üldözik a hatóságok az említett időkben. Kecskeméten 1698-ban Dékány György úr fejős juhásza komáromi Szűcs Istvánnal egy mód nélkül való cifra ködmönt csináltatott. A magisztrátus úgy rendelkezett, hogy vonják le róla és adjanak neki 12 pálca büntetést, a szűcs pedig, aki csinálta, a börtönben fejtse le a ködmennek a cifráját. 1702-ben elrendelik, hogy ha valamely szolgáló bársonybrémet és aranycsipkét kíván, (t. i. a bérében) avagy arany szélt vagy arany brémet, mind ki csapattassék a városból. 1807-ben úgy határoz a magisztrátus, hogy: semmiféle aranyvirágú matériái a szolgálók ruházatába adni, sőt Hlyet a szolgálóknak viselni egyátaljában tilalmaztatik ... (Ethn. 1931. 96. o.) Úgy látszik a színpompa a magyarságnál nemcsak hagyomány, hanem sok esetben kivétel is. Ugyancsak ezt a tradicionális egyszerűséget figyelhetjük meg a pestmegyei parasztszobák berendezésén és bútorzatán is. Népművészeti szempontból kevés a gyönyörködtető, szemrevaló darab. Az 5. ábrán látható faragott-festett szék- Faragott-festett támla beszédes példája a magyar szóktábla. népi-barokknak. A barokk-stilus (Nagykáta) áramlat Nyugatról jött, előbb meghódította az úri-polgári osztályt, végül leszállóit a néphez. A paraszti nép ősi ösztöne áthasonítja, formában és színben saját guzsalyvégek. 155
