Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
ráták” földműveskongresszusa. A tanácskozásokon 53 község 105 küldötte vett részt. Ez a szám, szembeállítva a szociáldemokrata földműveskongresszus 15 küldöttével, önmagában is bizonyítja, hogy a szegényparasztság a ceglédi kongresszust érezte magáénak. Itt találtak visszhangra azok a törekvések, amelyek a Viharsarok szegényparaszt mozgalmait kiváltották. Molnár Ferenc szentesi paraszt előadói beszédében hangsúlyozta, hogy a földművelő munkásságnak el kell vetnie minden félmegoldást jelentő szociálreformot. A szegényparasztságot csak az emelheti fel, ha felosztják a nagybirtokot a nép között.40 A ceglédi földmunkáskongresszus helyet mutatott a „kisgazdádnak nevezett törpebirtokosoknak is: „Mert lássuk csak — mondta a kisgazdák helyzetével foglalkozó ifj. Doboz István dunapataji küldött —, egy 10 hold középminőségű földdel biró birtokos jövedelme nem rúg többre 158—, Ft-nál. Ha ebből levonjuk a mindenféle adót, a vetőmag értékét, szántást stb., nem marad több 90—94 forintnál. Ennyiből pedig nem lehet megélni. Oda jutottunk, hogy ez a drága föld, melyet őseink vérrel szereztek, melyért apáink csatasíkon vérzettek el, ma már nem képes táplálni a fiait. A kisbirtokra ki van állítva a halotti bizonyítvány . . . Csatlakozzanak a kisgazdák a szocialistákhoz.41 A szociáldemokrata párt földmunkáskongresszusán nem foglalkoztak a kisgazdák helyzetével. Pedig az események kiáltón bizonyították, hogy a mezőgazdaságban is érvényesülő kapitalista verseny viszonyai között a kisbirtok elpusztul. A ceglédi kongresszus legnagyobb érdeme — a földtulajdon forradalmi megváltoztatásának hangoztatása mellett — éppen az, hogy feltárta a kapitalista társadalomban élő parasztság egyes rétegeinek való helyzetét, jövőjét,és megjelölte sikeres harcuk feltételét: a munkásosztállyal kötendő harci szövetséget. A„független szocialisták” ceglédi földműveskongresszusán elhangzott, vagy határozatként elfogadott haladó követelések mellett felszínre kerültek anarchista, reakciós nézetek is. Ezeknek oka abban keresendő, hogy Várkonyi nem szocialista, hanem kispolgári demokrata volt, „mint ahogy ez a parasztmozgalom, melynek élére állt, szintén demokratikus, forradalmi parasztmozgalom és nem szocialista mozgalom volt”.42 Az anarchista nézetek azonban nem érintették a mozgalom legfontosabb célkitűzéseit. A szélesen elburjánzó Várkonyi-mozgalom helyenként előtűnő anarchista, narodnyik és reakciós kinövései ellenére — konkrét történelmi tartalmát tekintve —- demokratikus, forradalmi parasztmozgalom volt. Az 1897. február 14-i földműveskongresszus Pest megye parasztságának történetében az addigi legfontosabb esemény volt. Ez a kongresszus fejezte ki legvilágosabban a 90-es évek elején a Viharsarokból meginduló forradalmi agrármozgalmak törekvéseit, s Ceglédet az országos parasztmozgalmak időleges központjává tette. Várkonyi István és hívei, Ceglédnek az országos mozgalomban betöltött szerepét értékelve, a Világszabadság metropolisai között követeltek helyet alföldi parasztvárosunknak: „A történetíró, aki meg fogja írni a Világszabadság keletkezésének történetét, bizonyára nem fog megfeledkezni Ceglédről, az ott megtartott kongresszusról, mint ahol Magyarországon először tették le azt a szilárd alapkövet, melyre a Világszabadság erős, örökidőkig fennálló épületét emelték.”43 1897 telétől kemény megpróbáltatásokat élt át országszerte a szegényparasztság és az agrárproletariátus. Növekedett a munkanélküliség, helyen -303
