Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
ként éhínség tört ki, a hatóságok pedig féktelen terrorral törték le az életlehetőséget kereső szegénység megmozdulásait. Sári községben csendőrsortűzzel köszöntött be az újesztendő 1897-ben. Január másodikára bíró választást írtak ki. A szociáldemokrata esküdtek saját jelöltjüket is fel akarták vétetni a három bírójelölt közé. Ezzel szemben a választáson megjelent dabasi főszolgabíró ,,a szociáldemokrata esküdtek jelöltjét nem akarta a három jelölt közé felvenni . . .”44 A választást a főszolgabíró utasítására a szociáldemokrata esküdtek kizárásával ejtették meg. A községháza előtt összegyülekezett tömeg méltatlankodva fogadta a bíróválasztásnak e szokatlan módját. „A felizgatott nép a tanácskozási terembe behatolt, hogy a főszolgabírót inzultálja, hogy az az ablakon át volt kénytelen menekülni. Erre a csendőrség forgópisztolyait használta, három egyén halva maradt a helyszínen, hét pedig megsérült.”45 A terror nemcsak a Pest megyei Sári községben gyilkolt. Csendőrsortüzek dörrentek Szilágynagyfaluban és Balmazújvárosban is. A falusi szegénység leírhatatlan nyomorában, munka és kenyér nélkül, kitéve a hatóság durva brutalitásának, elszánt akarattal készült május 1. megünneplésére és az aratásra. A nagy, kisemmizett tömegek aratósztrájkokkal reméltek sorsukon segíteni. A földművelésügyi minisztériumhoz naponként érkeztek jelentések az izzóvá szított néphangulatról. A május elsejét megelőző hetekben a szegényparasztság hangulatából már lemérhető volt, hogy az elkövetkező munkásünnep a falu forradalmi erőinek is seregszemléje lesz. Cegléden Dózsa emlékével készültek május elsejére: „E napon szervezkedett 383 évvel ezelőtt először a földműves nép Dózsa György vezetése alatt, s május 23-án Mészáros Lőrinc ceglédi ember vezetése mellett a ceglédi szőlők, az ún. Ugyerok alatt 40 000 ember táborozott . . . Dózsát megégették, ne feledjétek e szörnyű tettet földművelők. Ceglédiek vonuljatok ki munkásdalok éneklése mellett a úgy éri szőlőkbe, ahol egvkor Dózsa táborozott.”46 Ebben az esztendőben valóban több helyen ünnepelték meg falun május elsejét, mint a korábbi években. Az Alföld számos községében vörös zászlók alatt vonult fel a földmunkások tüntető menete. A zászlókra a „Szabadság! Testvériség! Egyenlőség!” jelszavát hímezték.47 A fenyegető mezőgazdasági sztrájkok leszerelésére, hatalmas költséggel Mezőhegyesen sztrájktörő telepet létesített a kormány, de számításba vették munkástartalékként a katonaságot és a rabokat is. A hatóságok gondos óvintézkedései ellenére, az aratással együtt megindult a szegényparasztság sztrájkmozgalma is. A sztrájkok góca az Alföld területe volt. A rendőrség 60 alföldi és dunántúli községből jelentett aratósztrájkot 1897-ben. Pest megyében az alábbi helyeken volt — nagyrészt a földmunkások győzelmével végződő — aratósztrájk: „Nagykátán 400-an léptek munkaszünetelésbe, az eddigi x/n rész helyett */9 részt robot nélkül nyertek. 200-an munka nélkül maradtak.”48 „Tápiószecsőn 170 pár 3 napig sztrájkolt. A szerződésileg elvállalt munka teljesítésére szőrittattak és így nem értek el semmit.”49 „Tóalmáson 70 arató bontotta fel a szerződést, 1/l3 rész helyett 1/11-et engedélyeztek nekik.”50 „Tápiósölyün 36 arató állított fel követeléseket. 1/n-ed rész helyett a/10 részt kaptak. A robot megszűnt.”51 304
