Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
zad utolsó évtizedében a Viharsarokban lezajlott parasztmegmozdulások példáiból táplálkoztak, s törekvéseik időlegesen az aratósztrájkok követeléseiben csúcsosodtak ki. Pest megyében — pontosabban a megye iparvidékeihez közel eső mezőgazdasági területeken — a szegényparasztok mozgalmai a közelükben lezajló munkásmozgalmak hatására világosabb és forradalmibb harci programot alkottak, mint a nagyüzemi munkástömegektől távolabb élő, a parasztság helyzetét csak szűk keresztmetszetben, saját személyükön keresztül ismerő parasztok. Ez, a kor viszonyait, a forgalomból kieső falvak elmaradottságát tekintve, természetes is volt. Míg a munkáslakta területekkel gyakrabban érintkező paraszt alkalomszerűen tájékozódhatott az ipari munkásság helyzetéről, megismerhette törekvéseiket és harci szervezeteiket, addig az ipari központoktól távol-eső falvak lakói, legtöbben írástudatlanok, csupán ösztönös rajongással kívántak földet és kívánták megváltoztatni sanyarú helyzetüket, de a változtatás lehetőségéről és annak mikéntjéről világos és célravezető elképzelésük nem volt. Ily módon a századforduló táján fellángoló parasztmozgalmakban a parasztságnak két része küzdött ugyanazon célért, de különböző eszközökkel. Egyik részt a parasztság helyzetét és célját világosabban látó, összefüggéseiben felismerő, és a munkásosztály támogatását kereső parasztok alkották. Ezek sokkal inkább fogékonyak voltak a haladó eszmék iránt, mint a megyében többséget alkotó, elmaradott viszonyok között élő társaik. A vázolt különbséget a parasztságon belül a falun lakó munkások elmélyítették azzal, hogy lakóhelyükön agitációt, felvilágosító tevékenységet folytattak. A XIX. század nyolcvanas éveinek végén a szociáldemokrata párt is kezdeményezett — bár alkalomszerűen és szervezetlenül — agitációt az Alföldön. „Ez az agitáció még 1889. évben vette kezdetét. A párt intézői belátva, hogy az általuk szított mozgalom Magyarországban mint földmívelő államban magára a gyári és iparmunkásokra szorítkozva nagy jelentőségre nem vergődhetik . . . Azon voltak, hogy a mezei munkásokat is bevonják a mozgalomba. ”3(i A szociáldemokraták agitációja is, mint a gyári munkások spontán felvilágosító tevékenysége, főként az iparvidékekhez közel eső falvak lakóit érintette. Ennek elsősorban anyagi oka volt: a sovány bérből, vagy éppen munka nélkül tengődő fővárosi vagy pestkörnyéki munkásoknak egyszerűen nem volt pénzük, hogy a megye távolabbi területeire eljuthassanak. Az eleven kapocs ezáltal a megye munkásosztálya és parasztsága között csak igen szűk területre szorítkozott. A munkás-paraszt szövetség kibontakozásának e legkezdetibb szakaszában a parasztság részéről is nyomát leljük annak az igénynek, hogy harcukat a munkásosztály támogatásával kívánják folytatni. Ilyennek ismerhetjük el Mészáros Péter dömsödi földmunkás közeledését a szociáldemokrata párthoz. Mészáros Péter 1889-ben a községi választásokra meghívta a szociáldemokrata párt két vezetőjét, akik az összegyűlt parasztoknak nagy tetszéssel fogadott beszédet mondtak.37 A szociáldemokrata párt kapcsolata a szervezetlen szegényparasztság tömegeivel, igen sekélyes volt. A párt 1890. évi kongresszusán mindössze két fő képviselte a parasztságot, az egyik a Viharsarok küldötte volt, a másik Pest megyét képviselte a dömsödi Mészáros Péter személyében. A kongresszuson felszólaló parasztküldöttek beszédére adott válasz csal301
