Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Krizsán László: Az 1919-es tanácshatalom és előzményei Pest megyében - Vigh Károly: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében
A felsoroltak mellett a megyében dolgozó munkások közül számosán vettek részt a fővárosi nagy tüntetésen, így a Budaörs állomáson dolgozó 32 Békés megyei pályamunkás is. A pályamunkásokat a vasúti igazgatóság, mert „október 10-én Budapesten szociális munkás népgyűlésen vettek részt” — állásukból, a csendőrség jelenlétében — elbocsátotta.33 A választójogért folytatott küzdelem fél évtized harcán keresztül az 1907. október 10-i „vörös csütörtöktől” az 1912. május 23-i „vérvörös csütörtökhöz” vezetett. A két esemény elnevezése és kommentár nélküli egymás mellé helyezése is kifejezi a terror, a munkásmozgalmak üldözésének megnövekedését az 1907-től 1912-ig eltelt öt esztendő alatt. 1907, október 10-én, a „vörös csütörtökön” még áldozat nélkül zárult a választójogért indított általános sztrájk és tüntetés, de 1912. május 23-án már barbárul kiontott munkásvér festette vörösre a választójogért indított harc proletárünnepét. A május 23-i tüntetés jelentős tömegerejét alkották a Pest megyében fekvő üzemek dolgozói: ,, . . . Csütörtök reggel 8 óra után mintegy 3000 főnyi tömeg hömpölygött végig Erzsébetfalváról a fővárosba vezető Soroksári úton. A Budapest és Erzsébetfalva határán levő Fegyver- és Gépgyár munkásai csütörtökön reggel rendes időben bementek a gyárba, és 8 óráig dolgoztak; 8 órakor egytől-egyig kivonultak a Soroksári útra, és négyes sorokban felálltak. Éppen amikor indulásra készen álltak, megérkeztek Csepel munkásai is és csatlakoztak . . . Újpesten a gyárak előtt 8 órától kezdve nagy tömegben gyülekeztek a munkások, és lassanként halk, impozáns tömegbe egyesülve megindultak a Váci úton befelé a parlament elé”34 — írta tudósításában a Népszava. A tüntetés, a véráldozat ellenére is eredménytelen maradt. A szociáldemokrata párt vezetősége a tüntetés napján, május 23-án délután, amikor még visszhangoztak a sebesültek jajgatásai, felhívást adott ki. A felhívás a hősiesség elismerése mellett a munka felvételére igyekezett rábírni a munkásokat. A fővárosi és a Pest megyei munkások e dicsőséges forradalmi megmozdulásáról a legszebb irodalmi emlék Pest megyében született, Rákospalotán: „Ó jövevény sínek, visztek-e még ma tovább ? Visztek e még ma odáig, ahol most csörren az ablak, hol most csorran a vér, forran a forradalom ? Hol zajgó tömegen most úr a néma Petőfi s sarkra az Eszme kiáll isteni rima gyanánt; hol, tán míg írom ezt, Magyarország nagy betegágyán vér és kínok közt megszületett a Jövő.”33 A „vérvörös csütörtök” korszakzáró esemény volt a megye munkásmozgalmának történetében. A következő nagy forradalmi hullám már az imperialista világháború által felidézett, megváltozott körülmények között bontakozott ki, s közvetlen előtörténetévé vált az 1918—19-i forradalmaknak. b) A földmunkások és szegényparasztok mozgalmi a századfordulótól a világháborúig A múlt század kilencvenes éveinek közepén nagyarányú földmunkás és szegényparaszt mozgalmak lángoltak fel az Alföld legszegényebb vidékein, majd kiterjedtek Pest megye egész területére. E mozgalmak gyökerei a XIX. szá300
