Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Spira György: Parasztsors Pest megyében a jobbágyfelszabadító forradalom küszöbén
nyer”, „most is tsak egyszer akarja szántani^ a meg-soványodott földet”,197 „csak azért, mert apja is így cselekedett”.198 És ez a gondolkodásmód természetesen nemcsak a szántás elégtelenségét, hanem például a trágyázás elhanya golását is magyarázza. De a föld megmunkálásának fogyatékos voltában az eredendő maradiságon kívül része van a maradiság legfőbb istápolójának, „a mívelés hiányának”199 s nem csekély része van a paraszt alávetettségének és nyomorúságának is. Mert hát „kinek jobbítson a paraszt egy darab szántó-földet, valamíg kapsi ragadozó farkasok leselkednek, hogy azt vagy el-rontsák, vagy azt sokszor elég otsmán szín alatt el-vegyék?” Hiszen „egy darab földnek jobbítása valójában a leg bizonyossab mód azt el-veszteni”200 például a következő úrbéri reguláció alkalmával. És hogyan fordítson a jobbágy több időt gazdaságára, ha egyszer idejének nem szabad ura: ha földesura a legalkalmasabb pillanatokban bármikor robotra szólíthatja s éppen a legnagyobb nyári és őszi munkák napjaiban heti robotkötelezettsógét az urbárium adta felhatalmazás szerint még meg is kettőzheti? És hogyan szerezzen be a parasztgazda korszerű ekéket és kaszákat, amikor egy vasfejű ekéért és a hozzá tartozó taligáért még 1848-ban is húsz forintot, egy kaszáért pedig 36 krajcárt kell adnia,201 ő viszont egy pozsonyi mérő búzáért, ha beszállítja Pestre, ugyanekkor csak 3 forint 3 krajcárt, egy pozsonyi mérő rozsért meg alig 1 forint 51 krajcárt kap ?202 És hogyan szántsa vagy trágyázza földjét a paraszt jóval gondosabban, mint apja tette egykor, ha néki már lényegesen kevesebb igavonó barma és egyéb állata van, mint amennyivel elődei rendelkeztek valaha ? Mert bizony, míg a parasztoknak egyéb munkaeszközökkel való ellátottságáról legfeljebb azt állapíthatjuk meg, hogy általában a negyvennyolcas forradalom küszöbén sem sokkal különb a 18. századinál, addig a legfontosabbról, állatállományukról egyenesen azt kell megállapítanunk, hogy feltűnő hanyatlást mutat a korábbihoz képest. íme egy összehasonlító táblázat a Pest megyei úrbéresek állatállományáról az 1775-i és az 1828-i adóösszeírás adatai alapján:203 Jószágcsoport Az állatok darabszáma A változás %-ban 100 háztartásra jut átlagban A változás %-ban 1775 1828 1775 1828 Igás ökör ...............................43 947 23 497—46,5 128 41—68,0 Tejelő tehén...........................29 496 12 518—57,6 86 22—74,4 Meddő tehén .........................17 389 7 712—55,7 51 13—74,5 Negyedfű tinó és üsző ....7 427 2 139—71,2 22 4 —81,8 Harmad fű tinó és üsző . . .14 013 3 081—78,0 41 5—87,8 Borjú ......................................18 683 í V 55 1 ? Igás ló ...................................39 585 j 116\ Hátas ló .................................4 879 43 574— 4,9 14[ 78 —41,8 Negyedfű csikó ....................1 379 í 4 I Harmadfű csikó ..................2 860 2 796— 2,2 8 5 —37,6 Juh ..........................................122 086 51 649—57,7 357 90—74,8 Kecske ....................................? 33? ?0 ? Sertés ......................................23 981 8 224—65,7 71 14—80,3 Összeírt háztartás...............34 233 57 678+ 68,5 15* 227
