Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Wellmann Imre: Pest megye parasztsága és az úrbérrendezés
rendelkezésnek megfelelően hajtotta keresztül akaratát — formailag tehát az udvar álláspontja kerekedett felül. De hogy a szabályozással végül is valóban a földesurak húzták-e a rövidebbet, akkor válik meg igazán, ha arra is vetünk egy pillantást: hogyan került ki a küzdelemből a szenvedő fél, melynek bőrére ment a játék, s amely vallomásaival a kormánynak annyi érvet szolgáltatott: maga a parasztság? Az úrbérrendezés végrehajtása, mely Pest megyében 1770 tavaszán zárult az új szabályozás kihirdetésével, mennyiben váltotta valóra a népnek az előzmények által felcsigázott várakozását? Az úrbérrendezést megelőző és követő állapot számszerű egybevetésén nyugvó, tüzetes válasz helyett ezúttal meg kell elégednünk a változások fő tendenciájára való sommás utalással. Ha a parasztság helyzetének saját vallomásaiból kibontakozó képét szembeállítjuk a megyére nézve megállapított teleknagyságokkal s az Urbárium előírásaival, nagy vonásokban a következő eredményre jutunk. Általában véve jelentősen csorbult a jobbágynép birtokállománya90 a már említett okokból: mert a paraszt, részben ösztönszerű óvatosságból s megrögzött bizalmatlanságból, részben földesúri aknamunka hatása alatt, részben nagyobb megterheléstől való jogos félelmében addig bírt földjének jelentős hányadát eltitkolta; mert számos helyen idegenül állt szemben a hivatalos telekfogalommal és mértékegységekkel, s többnyire csak bevetett földjéről tévén vallomást, a megye urainak alkalmat adott arra, hogy ugarföldjeit kihagyják a számításból; s kivált az alföldi részeken legfőképpen azért, mert a kevéssé rugalmasan megszabott teleknagyság mélyen alatta maradt addig bírt valóságos birtokának.91 Ehhez járul, hogy az úrbérrendezés, ugyanakkor, midőn szántóföldjét (s részben kaszálóját is) számottevően megnyirbálta, a falvak jelentékeny részének fő létalapján: a közös legelőn nem nyújtott neki védelmet a földesúri térfoglalás ellen.92 Másrészről viszont sokat jelentett, hogy az állam őrködő keze most már valóban elérhetett a jobbágyig, s egész élete földesúri önkénytől többé-kevésbé biztosított mederben folyhatott tovább. Határozatlan s a parasztnép hátrányára fordítható megjelölések helyében az Urbárium bár sokban merev és mechanikus, mégis számszerűen, megfoghatóan rögzített határt szabott a földesúri követeléseknek. A rendteremtés révén közös nevezőre került a sokféle természetbeni szolgáltatás, jónéhány földesúri előírás jogtalanná vált, s a szabályozás a pénzjáradék egyes tételei (mint az elterjedt bontakozó pénz) alól is kihúzta a talajt. Egészben véve egyébként is a rendszeres pénzbeli megterhelés dolgában hozott az Urbárium legszámottevőbb könnyebbséget azzal, hogy fejenként összesen 1 forintban állapította meg s a házzal bíró jobbágyok körére korlátozta azt. Másrészről viszont többnyire épp azért bizonyult szokatlanul magasnak főképp a munkaszolgáltatások Urbárium-szabta mércéje, amiért a pónzjáradék túlnyomórészt csökkent: hogy ti. e tájon a majorsági fejlődés ekkor még kevéssé bolygatta meg földesúr és jobbágy szokásszerűen alakult viszonyát. Az úrdolgát illetően az új szabályozás csak néhány helyen jelentett mérséklést; az esetek igen nagy többségében lényeges súlyosbodást okozott, sőt nem egyszer addig ilyen terhet nem ismert nép nyakába zúdított immár nem a gazdálkodás hajlékony szükségleteihez igazodó, hanem a téli időszakban is monoton egyformasággal ismétlődő heti robotolást. S ugyancsak ezóta volt kénytelen nem egy községben magára venni az addig csak hírből ismert kilenced szorgalmat sújtó terhét. Amint látható: akár a parasztbirtok kiterjedését, akár a földesúri szolgáltatások együttesét tekintsük, a jobbágynép a megye túlnyomó nagy részében 13 193
