Keleti Ferenc et al. (szerk.): Pest megye múltjából. Tanulmányok (Budapest, 1965)
Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban
katonát.11 A pasa dörgedelmes szavakkal, karóbahúzás terhe alatt tiltotta el a népet az adó befizetésétől és a fegyverfogástól, félreérthetetlenül leszögezve a török feudális urak álláspontját szinte az utolsó pillanatban is: „Soha mi meg nem engedgyük, hogy az jobbágy szablyát hordozzon oldalán, szultán Szulimán botot, szántóvasat engedett és ostort kezetekben, nem szablyát.’ 15 Bár Thököly maga is átvonult az Alföldön, és úgylátszik Ceglédről akadtak is hívei,18 a kuruc mozgalmak e törökbarát szakaszából Pest megye még kimaradt. Teljesen azonban ekkor, az új elzárkózás idején, az utolsó időkben sem szorult ki a nemesi megye a hódoltságból. Ekkor is folyt mind a földesúri jövedelem és az egyházi tized beszedése, mind a megye igazságszolgáltató és — főleg — adóztató tevékenysége. Ez az adóztatás aligha volt akkoriban különösebben népszerű a hódoltsági parasztnép soraiban. Megmaradt írott emlékeit: a kivetési jegyzékeket azonban mégis gondosan őrzi és tanulmányozza az utókor, mert részletesebb összeírási adatok híján nagyrészt ilyen kivetésekből, portaszám-jegyzékekből kell kikövetkeztetnie, hogy a XVII. században (1695-ig) milyen helységekben élt Pest megye népe.17 A porta ez időben a paraszti termelőerő, illetve adózóképesség bizonyos mennyiségét kifejező adóegység volt. A megye időről időre megállapította, hogy egy-egy helység hány portát képvisel, és ennek arányában vetette ki azután a fizetendő összegeket. 1647-ben 4 saját ekével (4—6 vonó marhával), vagy 8 fél ekefogattal (2 vonó marhával) rendelkező jobbágy, vagy pedig 16 zsellér után kellett 1 portát számítani.18 Mivel a porta ezek szerint hol több, hol kevesebb parasztcsaládot jelentett, a népességet nem lehet belőle valamilyen egységes szorzószám alkalmazásával kiszámítani.19 Kellő elővigyázatosság mellett azonban egyet-mást mégis megállapíthatunk e jegyzékekből. Először is megközelítőleg azt, hogy az adott időpontban milyen helységek voltak meg. Persze vigyáznunk kell. Egy-egy kiragadott jegyzékből még nem lehet minden esetben helységek meglétére vagy meg nem létére következtetni. Előfordulhat, hogy a messzi Fülek várában régebbi adatok alapján olyan hódoltsági községet is adólistára vesznek, amely közben már feloszlott.20 Gyakoribb eset, hogy néhány, a valóságban meglevő helység hiányzik a jegyzékből: esetleg mert kifelejtették21 (talán csak a ránk maradt példányból, a behajtásnál aligha), vagy mert nem vették még észre, hogy újra pislákolni kezd benne az élet. De még inkább, mert szándékkal kihagyták: például éppen mentességet élvez (mint utóbb az újjátelepült helyek 3 évre), vagy pedig nemesi földnek, curialis községnek számít (akkor is, ha jobbágyok laknak benne), és nem porta utáni adót, hanem külön taksát fizet. Pest megyében ez idő tájt majdnem egy tucat ilyen község található, amely néha szerepel a porta jegyzékeken, külön jelöléssel, máskor azonban egyszerűen csak hiányzik, és az utókor nyomozhatja, hogy csak azért-e, mert curialis, vagy azért, mert el is pusztult. Van helység, amelynek csak egyik része curialis, a másik nem. Ilyenkor a portaszám a falunak csak ez utóbbi részét méri fel.22 Bizonyos fokig következtethetünk továbbá a helységek anyagi erejére, annak arányára abból, hogy a megye melyikre rak nagyobb, melyikre kisebb terhet. Tudnunk kell persze, hogy ez az elosztás meglehetősen egyenlőtlen volt, részint pontatlanságból, olykor azonban szándékosan.23 Meg aztán a portaszámok és törtrészeik bizony kissé elnagyolt, durva kategóriák, amelyeket a megye néha elég változatosan értelmezett.21 14
