Mészáros Ottó - Suha Andor (szerk.): Pest megye huszonöt éve 1945 - 1970 (Budapest, 1969)

Államhatalom - államigazgatás

tagjaikat, míg néhány helyen népgyűlésen választották meg azokat. A létrejött bizottságok egyaránt elláttak államhatalmi és államigazgatási feladatokat, s politikai irányító szerepet is betöltötték.

TÚLSÚLYBAN A DOLGOZÓK

A nemzeti bizottságok létezése és működése a kezdeti és ellentmondásos időszak után egyre inkább végleges formát kapott, s fokozatosan elkülönült az államigazgatási feladatoktól. Elsősorban a politikai irányítás helyi csúcsszervezetei voltak, s éppen ezért érthető, hogy minden párt igyekezett a bizottságokban való képviseletét erősíteni. Ennek tudható be, hogy fokozatosan reakciós elemek is befurakodtak a bizottságok tagjai közé, mégis túlsúlyban a dolgozó osztályok képviselőit találhattuk ott. Így például a budai járás tíz községének nemzeti bizottságaiban az összes tagok 21 százaléka volt szegényparaszt, 20 százaléka gyári munkás, 15 százaléka kisipari munkás. Ez az összetétel nagy szerepet játszott abban, hogy a nemzeti bizottságok lényegében betölthették szerepüket; mozgósíthattak az újjáépítés hatalmas feladatára, fölsorakoztathatták a széles tömegeket a demokratikus átalakulások mellé, s ezzel előkészítői voltak a későbbi esztendők jelentős politikai változásainak.

1945. január 4-én jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a közigazgatás ideiglenes rendezéséről. E rendelet felhívta a nemzeti bizottságokat, hogy szervezzék meg az önkormányzati testületeket, hozzanak létre polgárőrséget, s egy másik rendelettel a kormány a nemzeti bizottságok feladatkörébe utalta a községi földigénylő bizottságok megalakítását. Az 1945 januárjában és februárjában megkezdett munka folytatását nagymértékben elősegítette a kormány áprilisban megjelent rendelete az önkormányzatok végleges újjászervezéséről, s egyben az ellenforradalmi múlt valamennyi képviseleti rendszerének és formájának átalakításáról. Ezt követően létrejöttek a községi elöljáróságok, amelyek igen nehéz körülmények között, olykor a pártharcoktól is terhelten végezték munkájukat. Mégis, nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy megfeleltek feladataiknak, elősegítették az élet normalizálását, nagy szerepük volt a háborús károk felmérésében, sok más teendő mellett.

45