Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
II. Megalakulástól a világháború végéig
45 Ebben a pillanatban megállt a tetőn az egyik tűzoltó és visszafordult. Felemelte a kjfját és intett a másik kettőnek. Észrevették a veszedelmet. Egy másodpercig mereven álltak, azután gyorsan indultak visszafelé. A lobogó lángok már elvágták előlük a menekülés útját. Most őrült hajsza kezdődött fenn a tetőn... A három fekete árnyék fejvesztve szaladgált ide-oda. Egyik lefutott a csatorna széléig, kitárta karjait az ég felé... A tömeg zokogott. Mentő ponyvát, harsogta túl a lármát a parancsnok. A következő pillanatban már 16 ember görcsös remegéssel hátradőlt vállakkal, sarkat földre feszitve, húzta szét a hatalmas vitorlát... Ingadozó, széles Ívben, mintegy libegő tollpihe hullott lefelé valami sötét folt. A tűzoltó leugrott... Az emberek ajkán elakadt a kiáltsá... Az összegömbölyödött növekvő fekete árnyék csattanva vágódott bele a ponyva hullámzó négyszögébe. Azután labdaként repült vissza az első emeletig. Fejtetőre zuhant vissza a faltövébe... Az utána ömlő parázseső elborította... A tömeg felorditott... A^másik két tűzoltó jelent meg a tető peremén. A lángok már a lábukat nyaldosták... Nem mert odanézni senki... Egyszerre óriási dörrenéssel szakadt be a tetőzet s a két kormos árnyék eltűnt a felhőként sugárzó, cikkázó tűzsugarak között... Mindenki, én is, a könnyek sós izét éreztem a torkomban..." °6 A nagy iró, ki szemtanúja volt a tűznek, a valóság jelenitésével Írja le a drámai - képzelet szülte - eseményt. Úgy érezzük: szegényebb lett volna a jelen tanulmányunk, ha ez a rész kimarad. Háborús évek jöttek félelemmel és izgalommal, az élet egyre nehezebb és drágább lett. így 1915-ben újból kérte a r f 67 tűzoltó legénység fizetése emelését. ' Nem érkezett válasz. Újból kérték,08 majd ismét újból kérték.^ Csak 1918-ban kaptak személyenként 5°o koronát, de akkor már csak 4 tűzoltó volt összesen.'"0 A létszám a katonai behivások és az
