Pataki Ferenc: „…Akik a tűzvészeket vigyázzák…” A ceglédi tűzoltóság története (Cegléd, 1984)
II. Megalakulástól a világháború végéig
46 alacsony fizetés miatt állandóan változott. Volt idő, amikor csak 2-3 fő volt az összes létszám. 1915-1918. között tizennégyszer történt létszámváltozás, a városi tanács iktatókönyveinek mutatósai szerint. Az pedig hivatalos forrás! Szinte békebeli hangulatot idéz az újságiró, amikor sokallja a tűzoltók elvonulása és a kongatás közötti 8-lo percet. A városi hatóságot támadta, mert köztudott, hogy újabban a tűzőrnek csak akkor szabad kongatni: amikor a tűzoltóság elvonult és meggyőződött róla, hogy szükséges-e több felszerelés, nagyobb segitség. Elismeri az iró, hogy a rendelettel a vaklármát akarják elkerülni. "...Most, hogy 4 szál tűzoltónk van, akik a gépet sem tudják kezelni, jobban megnyugodna az ember, ha időben kongatnának... Ne tiltsák meg a tűzőrnek a kongatást, ne akkor kongasson, amikor már két épület is ég..."^1 A háborús évek és a Tanácsköztársaság ideje adatokban hiányos. Nemcsak az iktatott levéltári anyag hiányzik, hanem az élet is úgy folyt akkor, hogy minden figyelem, minden gond a frontok felé fordult, hiszen közel nyolcszáz fiatal nem tért többet vissza szülővárosába. 1918. szeptemberében a városi tanács az ideiglenes tűzoltók napidiját 6 koronában állapitotta meg, mert az egyre növekvő drágaság miatt a tűzoltók létszáma a minimumra csökkent /3-4 fő/.^2
